Nyolc nővel járt egyszerre Dévényi Tibor

Ha Dévényi Tibor, akkor Három kívánság és pontos labda. Nem bánja, hogy önön ragadt ez a szerep?

Dehogy bánom, sőt büszke vagyok rá. 1983-tól 17 éven keresztül ment a tévében, és nyugodtan mondhatom, világhírű lett a műsor. Emlékszem, amikor a tévé vezetésének elmeséltem, hogy olyan kívánságműsort szeretnék, ahol gyerekek mondják el, hogy kivel találkoznának, először a pofámba röhögtek. Aztán meghirdettük, és csak úgy jöttek a levelek. Na, akkor már senki sem nevetett.

Melyik összehozott találkozójára a legbüszkébb?

A focisztár Maradona Nápolyban várt minket, Domingo és Carreras idejöttek és énekelhetett velük egy kislány, egy gyerek pedig kezet foghatott Bush elnökkel. Ezekre. Az akkor divatos sztárok mind felléptek a műsorban. Az első öt megszervezése volt csak nehéz. Amikor aztán azt mondtuk John Travoltának, hogy ezek és ezek a világsztárok szerepeltek már, azt mondta, rendben, jövő szerdán három órakor legyünk Bécsben, a Ritz szállóban. Kétezerben a BBC Európa legjobb gyermekműsorának választotta a Három kívánságot. De nem csak a híres emberek miatt volt izgalmas a műsor. Emlékszem, egyszer egy kisgyerek azt írta, hogy ő még soha nem evett banánt. Egy Bonyhád környéki kis községbe levittem egy teherautónyit.

Hogyan fogadta a műsort a szakma?

Fanyalogva és irigykedve, mint mindent, ami más vagy új. Mielőtt beléptünk volna a NATO-ba, a Három kívánság keretében egy kisgyereket fogadott Javier Solana, a NATO főtitkára. Ezt még a Washington Post is megírta, itthon viszont csak pár sort ért.

Nagyon népszerű volt a gyerekek körében, de azt rebesgetik, a hölgyek is imádták…

Könnyű helyzetem volt, hiszen koncerteken is dolgoztam bemondóként. Mögöttem voltak a sztáregyüttesek, előttem a közönség. Aki fel akart jutni a színpadra, csak rajtam keresztül tehette. Húszévesen éltem is ezzel. Előfordult, hogy a lakásomon nyolc fogkefe üzemelt, attól függően, hogy éppen ki volt a hölgyvendégem…

Hogyan lett konferanszié?

Kevesen tudják: 1965-ben parodistaként megnyertem a Ki mit tud?-ot. Akkor indult az Illés, a Metró és az Omega karrierje. Engem felvettek a Színművészetire, a színészek parodizálásával pedig a beatzenekarok közelébe kerülhettem. Az előbb említett három együttessel jártam az országot. Én is kaptam pofont Pécsett a rendőröktől, amikor azzal vádolták Illéséket, hogy kukát borogattak.

Aztán később ott volt az Egymillió fontos hang­-jegy, a Tízen Túliak Társasága…

Mindkettőt imádtam. És rádióz­tam is. Voltam Mikulás is, amire egyszer sikerült B. Tóth Lászlót is rávennem. Az első felkérésénél megkérdezte, hogy mit kell csinálni. Tanácsoltam, hogy mondja azt a gyerekeknek, hogy aki szereti a csokit, az menjen fel hozzá a színpadra. Csakhogy ez a GanzMávag-ban volt 1200 gyerekkel. A többit a fantáziára bízom… A nagy példaképem amúgy Tardos Péter volt, aki az első rocklexikont írta, és emellett humorista is volt. Amikor először voltunk együtt az öltözőben, megkértem, hogy amíg a színpadon vagyok fél szemmel nézzen az autómra. Máshogy nem is tudott volna, mert csak annyi volt neki. De nem haragudott meg.  

Melyik volt az első külföldi zenekar, amelyiket felvezethette?

A Nashville Teens a Kisstadionban. Aztán jött a Traffic, a Free, a Spencer Davis Group és a többiek. A zenekari buszokban éreztem először valami furcsa füstszagot…

Mindez a múlt, ki hinné, jövő héten 69 éves lesz. Van még nyolc fogkefe a laká­sában?

Az már nincs, de hetente legalább két retródiszkót csinálok. Az is valami…

Életút

1947–1960

Budapesten született, 1947. február 11-én. Az általános iskola után közgazdasági technikumot végzett.

1960–1970

1965-ben megnyerte a Ki mit tud?-ot parodistaként, majd felvették a színművészeti főiskolára.

1970–1980

Konferan­sziéként járta az országot az Illés, a Metró és az Omega együttessel. Mellette diszkózott.

1980–1990

A Három kívánság meghozta számára az országos ismertséget.

Napjainkban

Retródiszkósként járja az országot.