Nikolics: Menne a góllövés a Bayernben is

Hogy élte meg, hogy a bajnokság végeztével szinte naponta választották be valamelyik álomcsapatba?

Büszkeséggel töltött el, az elismerésekből sosem elég, ezek mindig jólesnek egy focista lelkének. Ezek a visszajelzések arról árulkodnak, hogy jó úton járok, jó döntés volt az Egyesült Államokba szerződnöm.

Maradéktalanul elégedett, vagy azért van némi hiány­érzete?

Azt hiszem, nincs miért szégyenkeznem. Chicagóban szinte a semmiből kezdtek el egy új, ütőképes csapatot építeni, köztük az én leigazolásommal. Az együttes a liga húsz csapata közül összességében a harmadik helyen végzett, nyolc év után először jutott a play offba, én pedig 24 találattal gólkirály lettem az első idényemben. Persze a rájátszásban jó lett volna tovább menetelni, de a New York Red Bulls elleni meccsek rámutattak, hogy még sokat kell fejlődnünk. Az igazság az, hogy nem lehet egyik napról a másikra megváltani a világot. A Toronto FC bajnoki címe is egy hosszú folyamat eredménye volt. 

Ha a filmekből indulunk ki, az egyik legveszélyesebb amerikai városban élnek. Milyen az élet Chicagóban?

Az eltelt egy évben nagyon megszerettük a várost a családommal. Nekünk szerencsére semmilyen negatív tapasztalatunk nincs. A 11 milliós Chicago semmivel sem tűnik veszélyesebbnek, mint bármelyik másik nagyváros. Mi tudatosan egy jó környékre költöztünk, az épületnek, amiben az apartmanunk található, külön biztonsági személyzete van. Biztonságban érzem a családomat.

A felesége és a két gyermeke nagyon szerette Varsót, sikerült beilleszkedniük Chicagóban is?

Nem volt könnyű, mert a család a Legiánál töltött másfél évem alatt nagyon megszerette Varsót, ahol sok barátra tettünk szert. A feleségem Lengyelországban a lányommal, Tijanával négyéves koráig végig otthon volt, Marko is csak három és fél órát volt oviban, szóval eléggé le volt kötve. Amikor átköltöztünk Amerikába, Nórát az anyai ösztöne nem hagyta nyugodni, két hónapig azon agyalt, mit hogyan kellene csinálni, hogy minden sínen legyen.

Az eltelt egy évben persze kialakult a napi rutinunk, a gyerekek nap közben mindketten óvodában vannak, Tijana már nagyon jól beszél angolul, a feleségemnek pedig végre felszabadult egy kis ideje, tud sportolni, tud egy kicsit magával foglalkozni. A délutánokat pedig rendszerint együtt tudjuk tölteni, szóval mostanra megszerettük a kinti életünket. Egyébként nagyon büszke vagyok a családomra, mert amerre csak vetett a pályafutásom, mindenhol szenzációsan alkalmazkodtak az új környezetükhöz. 

Mit szól ahhoz, hogy a menedzsere, Filipovics Vladan szerint ön akár a Bayern Münchenbe is beférne? Tervezi, hogy visszatér valamelyik európai bajnokságba?

Filip nagyon jól ismer engem, remekül egyengette eddig is az utamat, pontosan tudja, hogy azok a csapatok fekszenek nekem, amik erős támadófocit játszanak. Egy Bayernben mondjuk tíz világklasszis támogatna, úgyhogy valószínűleg ott is menne a góllövés, amihez a legjobban értek. Persze ez csak egy példa volt. Az igazság az, hogy jelenleg csak­is a Chicago Fire-re koncentrálok, ott akarok sikereket elérni, és a családomat sem szeretném ide-oda rángatni, nem akarom, hogy a gyerekeim lelki egyensúlya a sok költözködéstől felboruljon.

Jó érzés, hogy ma már ön a legértékesebb magyar futballista?

Helyén kell kezelni ezt a tör­ténetet, hiszen amondó vagyok, hogy egy játékos annyit ér, amennyit kifizetnek érte. Persze óriási dolog, és büszkeséggel tölt el, hogy hét, nyolc év alatt háromszáz­ezer euróról 4,5 millió euróra nőtt a becsült értékem. Ha belegondolunk, hogy az elmúlt tíz évben ötször voltam gólkirály három különböző ország bajnokságában, akkor látható, hogy a pályafutásom nem rekedt meg, nem stagnál, hanem folyamatosan fejlődik, és ezért növekedett az értékem is.

Ki tudott azért engedni egy kicsit az ünnepek alatt?

Persze, muszáj. Ha az ember nem tud néhány hétre kiengedni, akkor hosszú távon nem tud feltöltődni, jól teljesíteni. A családdal szokás szerint az ünnepeket Kaposváron és Zentán töltöttük, aktív pihenés volt, mert akiket csak tudtunk, felkerestünk a baráti körünkből. A szilveszter mindig egyben a születésnapom is, úgyhogy ilyenkor van egy kis dínomdánom. Az új idény január 20-án Los Angelesben kezdődik egy háromnapos médiafórummal, de előtte még elképzelhető, hogy január 11-én jelenésem lesz otthon az Év sportolója 2017 díjátadó gáláján is. Aztán remélhetőleg jöhet egy újabb sikeres futball­idény.