Nem vágyik vissza a képernyőre a tévések elveszett nemzedéke

Úgy tűnik, jó darabig nem látjuk Friderikusz Sándort a televízióban, de az is lehet, hogy örökre búcsút mond a képernyős életnek. Nem ő az első magyar tévés, aki magasan ívelő karrier és rengeteg díj, elismerés után hátat fordít a szakmájának. A tévézés egy egész nemzedéke idő előtt vonult vissza, tagjai sokaknak hiányoznak, de nekik már kevésbé hiányzik a képernyős munka. Fridi „elődeit” kérdeztük arról, lehet-e képernyő nélkül élni? Hiány­zik-e a televíziózás és tervezik-e, hogy valaha visszatérnek?

Bárdos András nem esik kísértésbe

Egyetemen tanít, rektorhelyettes, könyveket ír, de minden hiába, csakis a híradó, a hírek jutnak eszünkbe róla. – Fura dolog, mert ezt a szakmát tanultam éveken át, de a mostani, magyarországi híradózás nem az, amire fel vagyok készülve. Láthatóan másra van szükség, nem rám. Ezért nem is tervezem, hogy visszatérek. Hogy hiányzik-e? Az a fajta tévézés, amit 1998 és 2000 között az RTL Híradóban, vagy amit a Magyar Televízióban csináltunk, az elgondolkodtatna. Ezt egyébként a Tényekben nem sikerült megismételni, de ez az én hibám. Tehát, ha olyan világ lenne, amelybe olyan tévére van szükség, akkor lenne kísértés, de így még kísértés sincs.

Endrei Judit

A Magyar Televízió legendás bemondónője volt, 1976–1998 közt, több mint húsz műsort tett sikeressé.

„Sok év telt el 1998 óta. Akkor komoly döntést hoztam. Én döntöttem úgy, hogy vége. Azóta minden megváltozott. Egyszerűen nincs arra igény, amit én képviselek. Lassú vagyok a mai televíziózáshoz, de ami fontosabb, nem lennék hajlandó olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket kellene” – mondta egy korábbi interjúban Judit, aki nem tervezi a visszatérést. – Nem hívnak, és nem is vágyom rá. Színes, változatos életet élek. Nincsenek álmatlan éjszakáim, mert nem televíziózom. Ha vendégként hívnak egy-egy műsorba, akkor elfogadom a meghívást, és magamba szívom a pillanat hangulatát, de nem, Endrei Judit nem fog visszatérni.”

Sváby András nem tud hazudni

Műsorvezető, televíziós új­ságíró, a TV2 alapító tagja volt. Róla mindenkinek a Napló jut eszébe. 2007-ben távozott a csatornától, azóta éttermeit működteti.

– Egyáltalán nem nézek tévét. Hetente, ha egyszer bekapcsolom, de akkor is csak átpörgetem a csatornákat. Hidegen hagy. A híréhségemet csillapítom a telefonomon, egy piros lámpánál átnézem a netet. Olyan műsort nem találok, amely szakmailag érdekelne. De soha nem mondom, nem tudom azt hazudni, hogy nem hiányzik. Hiányzik, mert ez a szakmám, de elvonási tüneteim nincsenek. Nem az hiányzik, hogy képernyőn legyek, hanem a közeg, a hasonló érdeklődésű emberek, a szerkesztőségi lét. De nehéz nekem olyat mondani, ami tűzbe hozna.

Gombos Edina szabin van

Ő a kakukktojás, mert látszólag végleg elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokba költözött, mégis azt mondja, hogy nem számolt le a televíziózással. Az Aktív műsorvezetője családjával tavaly júliusban települt át Floridába. Bár több interjúban mesélt arról, milyen nagy áldozat volt felszámolni az itthoni életüket, és reméli, hogy a gyerekeik később hálásak lesznek azért, hogy meghozták ezt a döntést a családért, mégis azt üzente: nem hagyta el a televíziós szakmát, csak továbbra is szülési szabin van.

Frei Tamás későn váltott

Csak irigyelni lehetett: televíziósként a világ száz országában készített interjúkat politikusokkal, államfőkkel, hollywoodi sztárokkal. Aztán egyszer csak megunta, és inkább könyveket írt, kávé-nagykereskedő, kávéházlánc- tulajdonos lett.

– Lehet képernyő nélkül élni, egyáltalán nem hiányzik. Az élet túl rövid, változatosan kell élni. Utólag azt mondom, arányait tekintve túl sokat is televízióztam.