Négyéves kislányt hagyott hátra Józsa Imre

A „humoros kisember” idén szeptemberben adott interjút a Borsnak, ez volt az egyik utolsó beszélgetés Józsával. Akkor már nagybeteg volt, és bár nem beszélt róla, külső jelek árulkodtak az állapotromlásról. Gyenge volt, és egy picit talán fásult is. Kivéve, ha a színházról kérdeztük. 

– Amikor fiatal színész voltam, játszottam Gorkij Éjjeli menedékhely című darabjában. A sötétben lent élnek a társadalom számkivetettjei a saját fájdalmukkal. Luka az, aki leviszi nekik a fényt. (…) A színház nekem ezt jelenti. A fényt – mondta a szemében azzal a kortalan, huncut csillogással, amit megszoktak tőle közel negyvenéves pályafutása alatt a nézők. 

A Jászai Mari-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett művész már életében elégedett volt a karrier­jével, mindössze egyetlen szerepet nem játszhatott el soha: Rómeót. 

– Várkonyi Zoltánhoz fűződik a mondás, ő volt az osztályfőnököm a színművészetin. Másodikba jártunk, amikor az egyik vizsgán Rómeót játszottam. Jól sikerült, de utána azt mondta a tanár úr: Józsa, ide hallgasson! A maga Rómeója jó, de nehogy azt higgye, talál olyan hülye rendezőt, aki magára osztja Rómeó szerepét.

Józsa Imre a magánéletérôl sohasem beszélt, óvta mindhárom színész feleségével megélt kapcsolatát. Málnay Zsuzsától harminchat éve egy lánya született, Kocsis Judittal csaknem másfél évtizeden át alkottak egy párt, harmadik felesége, Létay Dóra egy tündéri kislánnyal, a ma négy­éves Lucával ajándékozta meg. A színésznő tegnap nem kívánt nyilatkozni lapunknak, Imre halála után azonban egy gyönyörű fotó mellett rövid üzenettel búcsúzott: csodaszép álmokat kívánt egykori szerelmének.

Bár Józsa két éve elvált Dórától is, mégis nagyon aggódott, hogy a kislányát már nem láthatja felnőni… – Nem én tervezek. Ennek most a szenvedője vagyok. Ott tartok, hogy pici apró legókból újra felépítem magam. Ennyi! 

Dolgozni akart

A művész a betegsége alatt is játszott, egy percre sem hagyta el magát. Háda János színész-rendező így emlékszik. – Az én szememben ő egy színészóriás. Az igazi. Aki mikor már nem volt egészséges, bevánszorgott az Oscar című előadásra, bevett egy fájdalomcsillapítót, beállt a takarásba, majd belépett a színpadra, fényt kapott, és két és fél órán át komédiázott, ezer fokon égve, táncolva fogadva a vastapsot, a sikert, majd lehullott a függöny, és betegen hazasétált. Ezt nevezem én ÓRIÁSNAK.

Bank Tamás, a Játékszín igazgatója szerint az ország egyik legjobb férfiszínésze is volt. – Nagyon alázatos, a partnereire mindig odafigyelő, régi vágású színész volt. Halála pótolhatatlan veszteség. Utoljára nyáron, egy nyíregyházi fesztiválon lépett fel a Játékszín társulatával. Ezután ő kérte, hogy a nálunk játszott három darabjában helyettesítsük. Imre úgy érezte, nem bírja már fizikailag a munkát. Azt beszéltük meg, hogy ha összeszedi magát, ismét jön játszani. Végig bízott a gyógyulásban – mondta Bank Tamás.