Munkahelyén pofozta fel az apja Korda Györgyöt - 2. rész

Miután felcseperedett a Dob utcában, a Fészek Művészklub tövében, Korda György a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban folytatta a tanulmányait.

– Többször felrobbantottam az iskolát, csoda, hogy egyben maradt – meséli vidáman.

– Kém­csövekbe kellett öntögetni ezt-azt, én közben nézelődtem, dudorásztam, aztán jött a bumm! A szüleim nem győztek eleget fizetni. Megbuktam ma­tekból, szerves és szervetlen kémiából, de végül nagy nehezen elvégeztem. Anyukám elintézte, hogy a margitszigeti Casinóban dolgozhassak, mint pincér. Egyszer, amint tíz korsó sörrel a kezemben igyekeztem kifelé, megjelent az édesapám, és lekevert egy hatalmas pofont. Úgy gondolta, nem elég komoly pálya ez nekem. Így lettem segédmunkás a Kábel és Sodronykötél Gyárban, a Budafoki úton. Sodronyköteleket raktam gúlába, amitől az első nap után úgy mentem haza, hogy nem tudtam kiegyenesedni. Akkor elmentem udvart takarítani. De ott is csak dudorásztam, egyre nagyobb lett a por. A melósok mondták: takarítanak helyettem, ha énekelek nekik.

Akkor jött rá Korda György, hogy mi is az, amivel egész életében foglalkozni akar. A szülei be is íratták a híres énektanárhoz, Vécsey Ernőhöz. 1958 karácsonyán volt egy tehetségkutató a Zeneakadémián, Kit hozott a Mikulás? címmel, A tegnap és a jövő csillagai alcímmel.

– Ott indult el ‘58 karácsonyán a pályám. Be voltam tojva, de olyan sikerem lett! A Volárét ott helyben négyszer kellett elénekelnem. Aztán csak ültem, és vártam a csodát. Jött is. Megkerestek a Dorogi Vendéglátó Vállalattól, hogy szilveszterkor lépjek fel a Bányász étteremben. A papámék vittek ki a vasútállomásra. Miután megérkeztem, a Tárna Szállóban szállásoltak el. Este bementem az étterembe, ahol mindenki tökrészeg volt. Még a zongorista is aludt. Zavarban voltam, de a közönség kisegített: „Azt énekeld, hogy: Vörösbort ittam az este!” Ezzel nagy sikerem lett.

A jó hangú fiatalembert 1962-ben bevitték katonának, akkor úgy érezte, vége az életének.

– ‘64-ben, amikor leszereltem, egy másik Korda György jött haza. Hiába volt művész úr így, művész úr úgy, attól még simán megfektettek. Úgy kipucoltatták velem a klozetot, hogy csak na! De lett kétszázezer új barátom, akik akkor bent voltak Szentesen, Békéscsabán. A második évben a Honvéd Művészegyüttessel laktanyákba jártunk fellépni. Olyan nevekkel, mint Gregor József, Angyal János. Aztán ‘64-ben hazajöttem. Akkor már dübörgött a beatzene, de én más úton mentem tovább.

Vándor Kálmán, a Népszava sportrovatának vezetője nem csak az olasz foci, de az olasz dalok megszállottja is volt. Ő fordította le Gyurinak a legnagyobb slágereket. Ezek a dalok komoly kihívást jelentettek a jelentős hangtávolságok miatt.

– Fülbemászó dallamok voltak, ezen az úton indultam el. Ezek a dalok ma is ugyanúgy hatnak a nézőkre. Az, hogy ilyen hosszú lett a pályám, az jórészt a táncdalfesztiváloknak köszönhető. Olyan örök slágereket énekeltem, mint a Visszatérek én, Bocsánat, hogyha kérdem, Aki melletted áll, Égig érnek a fák, Emlékezni rád... Éreztem, hogy azokat a dalokat, amiket a rockzenészek énekeltek, azt én nem tudom. Be is skatulyáztak az énektudásomat igénylő szerelmes dalokba. Aztán találkoz­tam a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjével, Fényes Sza­­bolc­csal. Óriási találkozás volt, rengeteg dalát énekeltem.

(Folytatjuk)

3. rész: Imádták a nők, ő pedig habzsolta az életet

4. rész: A nagy szerelem: megismeri Klárikát

5. rész: Idős korára nemzedékek kedvence lett