Meséken vitázik gyermekeivel Erős Antónia

Csak kivételes alkalmakkor látni önt esti összejövetelen.

– Így van, nehéz összeegyeztetni az anyasággal. Amikor mégis elmegyek, a gyermekeim próbálnak ébren megvárni, mert mindennap mesével zárjuk a napot. Esténként általában hosszúra nyúlik  a meseolvasás és az összebújás. Aztán irány az ágy, mert fél hétkor kelünk, és megyünk isko­lába.

Ezek szerint közös rituálé a mese.

– A gyerekeknek még akkor is fontos a mese, ha már el tudják olvasni. Az enyémek most első osztályosok. Olvasni kell nekik, és fogok is, amíg igénylik. Akár 12-13 éves korukig. Azt pedig ki nem igényli, hogy összebújjon a gyermekeivel, hogy egy picit megölelje, megpuszilgassa őket? Én anélkül elképzelni sem tudnám egyetlen napomat sem.

Milyen mese van most porondon?

– Szinte nincs olyan hét, hogy ne vennénk új könyvet, mert a mai kortárs gyermekirodalom parádés. A külföldi és a magyar is. Éppen ezért állandó vita van azon, hogy egy, kettő vagy akár három, négy mese legyen ma este. Te is válassz egyet, mi is választunk egyet, az már három, mert ugye ketten vannak, és ezt még lehet fokozni... Addig, amíg apa be nem nyit, és azt nem mondja, hogy most már tényleg le kéne feküdni, hagyjuk abba a mesélést. Mindent fogyasztanak. Dániel András könyvei óriási slágernek számítanak az utóbbi időben, de Laczfi Jánost is nagyon szeretik, és az angol kortárs gyermekirodalom sok-sok képviselőjét.

Nehéz beszerezni ezeket? Online vásárol?

– Most már nem is kell annyira vadászni. Szeretem a boltban megvenni személyesen a köteteket, mert imádom a könyvek illatát, és most már ők is.

Divat lefekvés után az „anya, adj még egy puszit, anya, még pisilnem kell, anya, még….”?

– Ez így volt egészen szeptemberig, amíg el nem kezdődött az iskola. De ez olyan extra megterhelést jelent egy hétéves gyereknek, egyrészt a korai kelés, másrészt a nap iskolában eltöltött része miatt, hogy sokszor már hazafelé, az autóban bóbiskolnak. Így aztán elmaradt a még egy pohár víz, a kiszaladok pisilni. Most már inkább az van, hogy a mese után szinte álomba ájulnak. Reggelente pedig úgy kell őket „előásni” az ágyból. Van, hogy a karomban viszem ki a kicsiket a nappaliba.

Szeretnek iskolába járni?

– Rendkívül! Egyébként nagyon különbözőek a gyerekeim. A fiam igazi művészlélek, ő az, aki hároméves kora óta dobol, állandóan olyan előadásokon töri a fejét, amelyekhez koreográfiát talál ki. Eljátssza, le­játssza, ledobolja. A lányom sokkal racionálisabb, ő imád számolni, imádja a sakkot, no és a barátnők... Olyan most, mint egy kiskamasz, így hét és fél évesen. Minden arról szól, hogy a barátnőkkel mit lehet csinálni, megbeszélni. Jó testvérek, de megvannak a saját harcaik is. Úgy látom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy külön nemű ikerpárt kaptunk, mert így megtapasztalhatjuk azt is, milyen, ha az embernek fia van, és milyen, ha lánya. Közhelynek hangzik, de tényleg ez a legjobb dolog a világon.