Megszólal Czeizel özvegye: Ez halottgyalázás!

Sokáig magába fojtotta bánatát Erzsébet, az elhunyt genetikus özvegye, de most nála is elszakadt a cérna. Pedig még annak a nyilvánosságra kerülését is csodálni való méltósággal viselte, hogy férjének két gyermeket is szült fiatal szeretője. A család tagjai kerülték a nyilvánosságot, sem Czeizel Endre hirtelen jött súlyos betegsége idején, sem halálakor, sem az ország nyilvánossága előtt zajlott temetés kapcsán nem szólaltak meg. Szerették volna csendben megőrizni maguknak a fájdalmukat, a gyászukat. De mostanra megváltozott a helyzet, mert a vagyonelosztásnál elszabadult a pokol.

A Blikk adta közre, hogy a fiatal anyuka, Dóra meglepetésre betoppant a hagyatéki tárgyalásra, ahol közölte, hogy a tudóstól született két gyermeke után igényt tart az örökség egy részére, állítólag százmillió forintra. Ezután a családból valaki névtelenül azt nyilatkozta, hogy a második gyermeke esetében a szerető jogtalanul jutott a professzor lefagyasztott spermájához, mert Czeizel úgy rendelkezett, hogy azt csak a halála után lehet felhasználni. Rá­adásul a család néhány tagja szerint a szerető okirat-hamisítást követett el, mert a spermadonor beleegyezői nyilatkozatán nem a genetikus, hanem egy másik férfi adatai, továbbá aláírása szerepel. Na ez így már túl sok Erzsébet asszonynak.

– Csak kapkodom a fejemet, képtelen vagyok elhinni és felfogni, hogy mi történik körülöt­tünk – mondta a Bors érdeklődésére Czeizel Endre özvegye.

– Mi világéletünkben tisztességes emberek voltunk, igyekeztünk méltósággal élni. A férjem halála óta pedig az a legfontosabb, hogy ezt a méltóságot meg is őrizzük. Pokolian nehéz dolgunk van – teszi hozzá Erzsébet asszony, aki a sajtóból értesült arról, hogy az elhunyt férjének szeretője százmilliós részt akar a hagyatékból a genetikustól származó két gyermeke jogán.

– Ez már halottgyalázás – fakadt ki elcsukló hangon az özvegy.

– Mi még a gyász időszakát éljük... Elképesztő, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyben arról kell beszélnünk, hogy abból, amit a férjem alkotott, megteremtett, abból a pénzből, amiért megdolgozott, kinek mennyi jár. Annak a helyében is szégyellem magam, aki ezért felelős. Én igazából szeretnék tudomást sem venni az egészről, de nem lehet. Rettenetes ezt látni, átélni – mondta az özvegy.