Megegyeztek a vagyonról a válás után Svábyék - interjú

Öt hónapja tért vissza a képernyőre. Számított ekkora sikerre?

Én komolyan hittem abban, hogy egy ilyen műsortípusnak van helye a magyar televíziós piacon. Nagyon csalódott lettem volna, hogyha ez a várakozásom nem igazolódik be. A sikereket a tévék nézőszámban mérik, és mindenki elégedett meg boldog is, de nekem talán még ennél is fontosabbak a visszajelzések. Legutóbb egy anyagunknak csak a közösségi oldalon nyolcszázezres megtekintése volt. Ami brutális. És ehhez mérten ezrével jönnek a reakciók, kommentek, levelek. Nagyon boldog vagyok.

Kilenc év kiesett a tévés életéből – utólag nem bánkódik ezen?

Én nem vagyok egy nagy bánkódós, mert azt gondolom, hogy mindig olyan dolgokkal foglalkoztam, olyan dolgokat csináltam, amik engem építettek. Én készültem arra, hogy egyszer visszatérek a tévézéshez, de nem gondoltam, hogy tulajdonképpen ez ilyen hamar be fog következni. Azon sem csodálkoztam volna, ha ez még jó pár év. De jött egy olyan megkeresés, ami nekem rokonszenves volt. Nagyon szeretem ezt a televíziót. 

Olyan szenvedéllyel mondja, hogy nehéz lenne nem elhinni…

Tényleg sok televízióban dolgoztam. Az állami tévében, aztán viszonylag hosszú ideig a TV2-nél, előtte a Magyar Rádióban, de ilyen egységes és jó hangulatú társaságban még nem dolgoztam. Bár az ATV jóval kisebb, de ide akkor is szeretek beugrani, ha éppen nincsen semmi dolgom. Akár csak egy ebédre is. Olyan jó a társaság, hogy öröm ide bejárni. 

Ez az jókedv látszik, amikor Sváby felmászik, megmutatja, élőzik, leírja…

Magyarországon valahogy ez így alakult ki, hogy vannak a műsorvezetők, meg vannak a riporterek. Pedig szerintem ez nem jó. Én nagyon abba az irányba szeretném ezt a műsort eltolni, hogy aki vezeti ezt a műsort, az nyugodtan menjen ki terepre is, dolgozik, valóban felmászik, lemászik, bemászik, odamegy és kérdez, ha kidobják is. Való igaz, ennek a szakmának a legérdekesebb része a terep-riporterkedés, és én ezt szívesen is csinálom. 

Elveszi mások kenyerét?

Nem. Ez egy kicsi szerkesztőség, összesen öten vagyunk különben. Hatan, de abban már benne van az is, aki a szervezésben segít. Ilyen kis szerkesztőségben én még nem is dolgoztam, mégis, minden héten annyi témánk van, hogy lubickolunk bennük. Azon gondolkozunk, mit ne csináljunk. Már hétfőn témadömping van a fejemben.

A fővárosban bérel lakást. Megszokta?

Ez egy átmeneti helyzet. Nyilván szeretnék majd ismét egy saját otthont, hogy venni, vagy építeni, még nem döntöttem el. Ez egy új helyzet nekem is, amit próbálok megoldani. Egy új kapcsolatban vagyok benne, a kisgyermekünk már öt hónapos, de ezeket nem kommunikáljuk. Úgy döntöttünk a párommal, hogy a gyereket se facebookoltat­-juk, amíg erről ő maga nem határoz. 

Sikerült a békében elválás ezekszerint?

Nagyon jó a kapcsolatom a volt feleségemmel, ami különben nagyon megkeserítené a hétköznapjaimat, ha nem így lenne, hiszen közös gyerekeink vannak, és egy csomó minden összeköt bennünket. Nagy könnyebbség ez, és tiszteljük egymást. A gyerekeimért meg rajongok. A nagyobbik fiam Angliában tanul, hajómérnők lesz, a kisebbik most érettségizett, egy-két évig még nem akarja eldönteni merre tovább, dolgozgat.

Anyagilag sem viselte meg?

Nem. Nem vágjuk ketté a bútorokat, nincs semmi ilyen. Elkezdtük árulni a régi házunkat. Teljesen jól végiggondoltuk a közösen szerzett dol­gainkról, hogy kié mi lesz.

A TV2-vel nehezebben egyezkedik, a cég perelte a Napló kifejezés miatt.

Nem tudom, mi van ezzel a perrel. Alig várom már, hogy valami információm legyen róla, mert ennél jobb ingyenreklámot nem adhat az egyik televízió a másiknak, mint hogy egy ilyen hülyeség miatt minket beperel. Nagy a csend körülötte. A keresetlevél megjött, és remélem, lesz per, mert imádok pert nyerni.

Az éttermére marad így ideje?

Mi az hogy! Olyannyira, hogy tegnap és ma is épp beugrottam, mert úgy döntöttem, megtanulok pizzát sütni. Most már olyan gyorsan csinálom kézzel a pizzát, mint az igazi pizzások. Két nap alatt elég jól felfejlődtem. A fejembe vettem, hogy megtanulok olyan dolgokat is, amik lehet, hogy egyszer az életben még hasznosak lesznek. Most pizzásfiúként állok helyt a saját éttermemben. 

Akkor ha Hajdú Péter kihúzza ön alól a műsort, nem hal éhen?

Bármikor be tudok már állni bárhová pizzát készíteni…