Mátrai Zsuzsa: Elszeretett a férjemtől Korda György

Bocsássa meg a kérdést, de manapság felismerik az emberek? Tudják, ki Mátrai Zsuzsa?

Mi az hogy! Sétálok az utcán és kedvesen megszólítanak: drága művésznő, örülünk, hogy látjuk! Pedig nem is vagyok mindig kisminkelve, mégis beugrik nekik az arcom. Múlt pénteken részt vettem S. Nagy István gálaestjén. Szegény a születésnapján halt meg tavaly, és a felesége, Csongrádi Kata csodás emlékestet szervezett. El sem merem mondani, milyen dicséreteket kaptam utána a közönségtől személyesen és az internetes kommentekben is.

Most szép a sminkje, a körme, jó a frizurája, elegáns bundát visel és elképesztően fürgén mozog. Nagyon ad a megjelenésére.

Odafigyelek magamra. A közértbe azért én sem sminkben megyek, nem viszem túlzásba. A színpadi ruháim is mindig na­gyon jók voltak, de az adottságaim miatt nem tudtam semmit kipakolni. Akkoriban nem volt minden második nőnek mű­melle. Volt olyan időszaka is a karrieremnek, amikor Rotschild Klára készítette a ruháimat. Ötven évet dolgoztam végig, ebből húszat revüben. Ahhoz pedig kellett a jó kondíció. A fiam születése után is csinos voltam, csak negyvennyolc kilót nyomtam. A gyerek egyébként Amerikában él, nem is mondom meg hány éves, csak magamat öregíteném.

A fia az egyetlen gyermeke. Hogyan éli meg egy anya, hogy a gyereke egy másik kontinensre költözik?

Egy évig nem tértem észhez. Épp a Béke kupolában énekeltem, és sajnos nem úgy ment, ahogy elvárták, amit megszoktak tőlem. A zenekarvezető észrevette, hogy valami baj van. Rákérdezett, elmeséltem neki, de kértem, ne adja tovább az információt. Borzasztóan szenvedtem. A fiam jazzista, rengeteg munkája van. Teljesen elamerikanizálódott, angolul is álmodik. A két unokám magyarul sem tud, én pedig csak annyira beszélek angolul, hogy megértetem magam velük. San Franciscóban élnek, gyakran meglátogatom őket és mindennap skypolunk. Könyörgött, hogy költözzem ki hozzájuk, vándoroljak ki, de nem megyek. Az asszimilálódáshoz fiatalnak kell lenni, ott nincsenek ismerőseim. Itt örökké a telefonon ülök, traccsolok, találkozom a barátaimmal.

Gyakran hívják fellépni?

Hívnak, csak ritkán mondok igent. Az aktív munkát három-négy évvel ezelőtt abbahagytam. Rengeteget dolgoztam, sokat léptem fel Európa nagyvárosaiban, Kanadában, az Egyesült Államokban is. Nem szeretnék a világ végére elzötykölődni egy fellépés miatt, ehhez már elteltek az évek. A mai fiatalok talán el sem tudják képzelni, de akkoriban hétfőtől vasárnapig tele volt a naptáram. Amióta lassítottam, szívesen utazom ötnapos városnézésekre. Turistaként jártam Rómában és Londonban is, ez egy passzió. Sokat kell ugyan gyalogolni, de imádom.

Vajon miért nem nyert soha díjat a táncdalfesztiválokon?

Erre nem tudok válaszolni, illetve csak félig. Az igazság az, hogy a dalokat kiosztották nekünk, volt egy kis bunda ebben. Azok nyertek, akiket akartak, hogy nyerjenek. Nekik adták a legjobb számokat. A többieket – mint engem is – behívták a rádióba, elzongoráztak nekik három dalt és kérték, hogy válasszanak. Egyik rosszabb volt, mint a másik. A Hol van az az idő? című, cigányos motívumú dalom nagy meglepetésemre például az adott adás második legnépszerűbb száma lett, mégsem kaptam érte soha díjat.

Ebből adódtak konfliktusok?

Soha. Olyan fantasztikusan énekelték azokat a dalokat a többiek, hogy nem lehetett rájuk haragudni. Egyébként nem a díj volt a lényeg. Nem volt száz csatorna, orrvérzésig mi folytunk a televízióból és a rádióból. Hihetetlen népszerűséget szereztünk a műsor által.

Az éneklésen kívül mivel foglalkozott még az élete során?

Csak az énekléssel. Semmi máshoz nem értek, csak ehhez. Soha nem csináltam mást. A szüleim szerettek volna nekem egy nyugdíjas állást, ezért közgazdasági érettségit szereztem. Vállalati könyvelő és statisztikus lennék, de nem értek hozzá.

A könyvelési ismeret előnyt jelent ezen a pályán is.

Nem vettem hasznát, tényleg nem értek hozzá. A mai napig könyvelőm van.

Azt mondom: Korda György.

Szép régi barátság fűz hozzá.

Attól azért kicsit több...

Jó, igen. Majdnem nyolc évig éltünk együtt. Élettársak voltunk és csak azért nem házasodtunk össze, mert az első férjem, a gyermekem édesapja hallani sem akart a válásról. Kerek perec megmondta, nem válik, mert nem akarja, hogy férjhez menjek Kordához. Akkoriban öt külön töltött évet kellett igazolni ahhoz, hogy a másik beleegyezése nélkül elválhassanak a házasok. Amikor letelt ez az idő, beadtam a válókeresetet, de már nem az esküvő miatt. Addigra se veled, se nélküled kapcsolatban éltünk Gyurival. Sokat veszekedtünk.

Szóval, ha jól értem, a férje kezéről csapta önt le Korda György…

Így volt.

Miért ment tönkre a kapcsolatuk?

Ez olyan kérdés, hogy miért zöld a fű. Már nem tudom. Mindketten építettük a kar­rierünket, sokat dolgoztunk. Állandóan azt kérdezgették tőlünk, nem akarunk-e duettet énekelni, de én külön utakon szerettem volna járni. Egyvalamit azonban tegyünk tisztába! Nem Balázs Klári miatt mentünk szét. Miután mi különváltunk, még eltelt tíz év, mire ők összekerültek. Ez idő alatt volt olyan barátnője, akit a szakítás után én örököltem. Jó barátnők lettünk. Gyuri huszonöt éves volt, amikor megismertem, rengeteg hajjal a fején. Nagyon jó pasi volt. 

A szakításuk után jött még nagy szerelem az életében?

Férjhez is mentem. A második férjem is zenész volt, zongorista. Svédországba disszidált, aztán itthon volt látogatóban és szerelembe estünk, 1983-at írtunk akkor. Beadtam a svéd konzuli útlevélkérelmemet, de elutasítottak. Ő pedig hol itthon, hol külföldön volt, így mondtam neki, ez nem működik. Jó barátságban váltunk el. Sajnos nagyon korán, negyvenhat évesen ment el közülünk, és a kapcsolatunkat jól jellemzi, hogy a halála előtt elbúcsúzott tőlem. Én tényleg mindig mindenkivel baráti viszonyban maradtam.