Másodszor műtötték Éles István szívét

Tíz évvel ezelőtt Éles István már feküdt a műtőasztalon. A közelmúltban megismételte a „produkciót”, most a koszorúerébe ültettek értágítót. Így már kétszeres gyűrűtulajdonosnak mondja magát, igaz, anno a Karinthy-gyűrűnek jobban örült. 

Alig ismerni rá a humoristára. A hajdan – finoman fogalmazva – kövérkés művész legalább tizenöt kilótól megszabadult, és állítja, nagyon jól érzi magát a bőrében, igaz, kicsit lötyög rajta. Megkedvelte a nordic walkingot, és a szobabicikli pedálját is naponta tekeri. 

– Örök újrakezdő és egy remény nélküli optimista vagyok – mondja nevetve.

– Hogy ezt bizonyítsam, új lemezt készítettem a barátaimmal, amelyen, bár ilyet még soha nem csináltam, a dalszövegeket is magam írtam – meséli, miután kifújta magát a napi edzés után. 

Már hosszabb ideje tervezte, hogy a maga módján tiszteleg az úgynevezett nagy generáció, Hofi Géza vagy Darvas Iván és Demjéntől Zoránig a könnyűzene élő le­gendái előtt. Paródiái nem durvák, nem is akarnak röhögtetni, csupán mosolyt szeretnének csalni az arcokra.

– Tudom, sokak kimaradtak a lemezről, de mint említettem, örök újrakezdő va­gyok, és bízom benne, lesz folytatás. A fellépéseken a közönség veszi a lapot, szinte be sem kell mondani egy-egy szám előtt, kinek a hangján csendül fel a nóta. Elégedett vagyok, de nem felhőtlen a boldogságom, mert sajnos szinte napra pontosan egy éve ment el édesanyám. Így ez lett életem első olyan produkciója, amely után nem kaphatok elismerést vagy kemény kritikát tőle.