Marsi Anikó Palik Lászlóról: Nyárig eldől, hogy bírjuk egymás nélkül

– Meglepő, hogy nem az RTL-nél tér vissza a képernyőre. Tőlük nem kapott ajánlatot?
– Nem.
– Vágyott már haza, vágyott televíziós munkára?
– Igen! Bármennyire is szeretem a családom, és bármennyire is csodásnak tartom az életünket, hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem volt bennem hiányérzet. Nekem ez a tanult mesterségem, amit mindig is imádtam és imádok ma is.
– Itthon az emberek úgy hiszik, hogy kint mesés életük van, és nem értik, hogy ezt miért adja fel. Valóban ilyen csodás életet élnek?
– Nekem van egy férjem, akivel 13 éve a legnagyobb harmóniában, szeretetben és szerelemben élek. Van két fiunk, akik az életünk értelmét adják! Szóval áldottnak és szerencsésnek érzem magam. Ma, ebben a pillanatban kimondhatom, teljes az életem, hisz’ visszakaptam a hivatásomat is, és nem kellett elvesztenem semmit, mert az előbb említett három férfi sziklaként áll mögöttem.

– Annyira jó ajánlatot kapott, hogy érdemes volt felforgatni érte a családjuk életét?
– Nem forgattam fel a családi életünket! Hoztunk egy közös, családi döntést! Hosszas beszélgetések után, mi négyen, egységesen igennel szavaztunk a megtisztelő felkérésre. Ez egy közös döntés, aminek minden következményét közösen vállaltuk és viseljük. Az ajánlat pedig kivételes volt, hisz’ felkértek a TV2 Tények című műsorának a vezetésére. Már maga az, hogy rám gondoltak, retten­tően jól esett!
– A családja végleg hazatér? Mi lesz a gyerekekkel – ők hol fognak élni, tanulni?
– A családom most nem jön haza. Én fogok ingázni a következő két hónapban, aztán jön a nyári szünet, amikor úgyis mindig itthon voltunk, és ez most sem lesz másként. Utána meg majd meglátjuk. Ma egyszerűen nem tudjuk még ennél pontosabban megmondani, hogy melyikünk hogy bírja a távollétet. Úgy döntöttünk, hogy ezen a hídon majd akkor megyünk át, amikor odaérünk.
– Igaz, hogy a férje is kapott itthoni ajánlatot?
– Nem.
– Hogyan készül a híradós premierre? Izgul? Külön gyakorol a stúdióban? Most újra kell tanulnia mindent?
– Hát hogyne izgulnék! Egyébként is én amolyan izgulós fajta vagyok. (Mosolyog.) Gönczi Gábor kollégámmal együtt folyamatosan gyakorlunk, ismerkedünk a technikával, munkatársakkal. Hála istennek jó néhány régi kollégámmal találkoztam már az első nap, és ez nagyon családiassá tette ezeket a pillanatokat. Az igazat megvallva pedig olyan szeretettel fogadott mindenki, hogy ezért meg nem tudok elég hálás lenni! A tenni és nyerni akarás légköre fogadott, ami azonnal beszippantott. Minden érzetem azt súgja ma, hogy egy ilyen csapattal csak valami nagyot és jót lehet alkotni! Én erre szerződtem.