Marsi Anikó, a nőnapi Bors főszerkesztője elárulta, megríkatják a hírek

Végre főszerkesztőnőt kapott a Bors! Marsi Anikót a nőnapi számunk szerkesztésére kértük fel, és azonnal igent mondott. Korán érkezett, hogy részt vehessen a lapindító értekezleten, így mai számunk az ő ízlése és iránymutatása alapján készült el, a tördelésből és a képszerkesztésből is kivette a részét. Közben pedig azt is elmesélte, őt hogyan – vagy hogyan nem – köszöntik ilyenkor a család férfitagjai.

– Van egy férjem és két csodálatos kisfiam, akiknek valószínűleg fogalmuk sincs róla, mi az a nőnap, szerintem el is fogják felejteni. A fiúk még talán meglephetnek, de Lacitól semmire nem számítok – mondta nevetve Anikó, aki Palik László mentségére hozzátette: férje egyéb napokon meglepi. Szerinte a hangsúly nem a meglepetéseken, hanem a partnerségen van. – Rendkívül fontos a nőket egyenrangú partnerként kezelni. Én hiszek az emancipációban éppúgy, mint a patriarchátusban. Szerintem egy nő is lehet kiváló vezető, a TV2 hírigazgatója is egy hölgy, Kökény-Szalay Vivien. Még a férjem is jobban szeret nőkkel együtt dolgozni, mint férfiakkal. De egyben azt is gondolom, hogy a férfi legyen erős, legyen mindenben támasza a nőnek és a családnak, ebből a szempontból a hagyományos férfi, női szerepekben is hiszek.

Az ország vezető hírműsorának háziasszonya elárulta, hogy otthon ő a szigorúbb a gyerekekkel.

– Nálam legkésőbb tízkor alvás van, Laci például ebben engedékenyebb. Én szervezem meg azt is, hogy a fiúk mikor menjenek edzésre, hogy miként jutnak oda és haza. Általában korán reggel kelek, utána futok, majd’ minden reggel, s általában délután kettőre megyek a Tényekbe – folytatta Anikó, aki csakúgy, mint a Bors szerkesztőségében, a Tényekben is átveszi a napi anyagokat a szerkesztőkkel.

– Amiben tudok, segítek, ötletelek, tervezek én is. Sokszor együtt találjuk ki, mire hívjuk fel a nézôk figyelmét, mi legyen hangsúlyos az aznapi adásban. Azért is szeretek mindenről tudni és a legalaposabban felkészülni adás előtt, mert szerintem olyan foglalkozás, hogy műsorvezető, nincs. Persze, van, de magamat nem tartom annak, én jobban szeretem azt gondolni, hogy műsorkészítő vagyok. Egy híradósnak szerintem a munka minden fázisát ismernie és űznie is kell. Különben csak bábu lennék, aki üres tekintettel felolvassa a híreket – magyarázta Anikó, aki olyannyira nem rideg bábu, hogy előfordult már, hogy élő adásban elsírta magát egy-egy megrázó téma miatt.

– Súlyos balesetekről mindig beszámolunk. Szörnyű. Nem lehet ép ésszel elviselni, csak ha kiépítesz magadban egyfajta távolságtartást, hiszen haza sem viheted ezeket a rossz érzéseket. Volt már egy-két húzós hetem, amikor nem tudtam megtartani ezt a határvonalat, ilyenkor hétvégére teljesen befordulok. A gyerekhalálokról szóló hírek még rosszabbak, azoknál semmilyen módon nem tudom kizárni az érzelmeimet. Azért is jó, ha korábban érkezik az ember a szerkesztőségbe, mert így van némi esélye felkészülni a legdurvább történetekre, s nem csak adás közben találkozik velük. Eközben profi szépségcsapat dolgozik rajtunk – folytatta a híradós, aki átadta a Tények felelős szerkesztőinek üdvözletét. – Adler László és Marton Sándor a lelkemre kötötte: üdvözlik a Bors hölgy olvasóit és munkatársnőit nőnap alkalmából.