Marcellina: Még a plafonon is sétáltam a sikerért - interjú

Hová tűnt a 2008-ban megjelent utolsó albuma után?

Dehogy tűntem el. Attól, hogy csak Fásy Ádám játszotta a számaimat, én még léteztem. Ám többen is csúnyán viselkedtek velem azok közül, akikkel itthon dolgoztam, ezért külföldre vettem az irányt. Férjhez mentem Svájcban, az egész világon zenéltem, angol és német nyelvű CD-im jelentek meg.

Mi akadályozta meg, hogy csoda történjen a karrier­jében?

Las Vegasban egy női zenekarral dolgoztam 2001-ben, és a Venetian szállóban aznap kellett volna aláírnom a szerződést, amikor a két utasszállító belerepült az ikertornyokba. Ez borított mindent.

A másik nagy lehetőség Svájcban adódott. Egy speciális technikával egyedülálló világszámot csináltam, a plafonon fejjel lefelé sétálva énekeltem és szaxofonoztam, de a Cirque du Soleil ausztrál igazgatójának nem voltam szimpatikus, és megfúrta produkciómat. Németországban a Delhusával írt dalommal a berlini rádió slágerlistáján harmadik lettem, átvett egy hamburgi lemezcég, de velük is pórul jártam. Rá kellett jönnöm, hogy a szakmai előrelépés csak akkor lehetséges, ha nem csak én vagyok érdekelt ebben. Az mese, hogy valakit véletlenül felfedeznek.

Nem segítettek, de ön mégis jótékonykodik. Miért?

Súlyos hasi aortaműtéten estem át, élet és halál határán voltam, ami sok mindent megváltoztatott a fejemben. Úgy gondoltam, nem csak magammal kell törődnöm, így jött a Fehér éjszakák koncertek ötlete. A Vakok Intézete Alapítványnak próbálok segíteni, a bevételekből számítástechnikai eszközöket vásárolhatnak. Az első koncert szombaton lesz a Vakok Intézetében, a következő októberben, a Stefánia-palotában, de további együttműködést is tervezünk.