Majka: Hajnival hetente hatszor bújunk az ágyba - interjú

Ha annak idején nem szerepel a valóságshow-ban, akkor is itt tartana, vagy továbbra is épületvillamossági szerelőként dolgozna?

Nem, úgy hiszem, akkor Kanadában élnék. Dolgoznék mindent és bármit. Abban az évben, amikor kezdődött a VV, volt jegyem Kanadába. De édesapám akkor halt meg, édesanyám és mindenféle hagyatéki eljárások miatt itthon kellett maradnom. Él és élt kint több ismerősöm is, egy gyerekkori barátnő várt kint, állással.

Ön szerint mi az, ami a többi valóságshow hős közül ki­emelte? Mi kell ahhoz, hogy a felszínen tudjon maradni?

Én ezt aligha tudom megmondani. Valószínűleg rátermettség, agilitás, szorgalom, elszántság és egy jó adag szerencse.

Tudatosan építette a karrierjét, vagy felült a véletlenek villamosára?

Volt bennem tudatosság, de csak abban, hogy ezt a lehetőséget nem szabad elengedni. Az ózdi kilátástalanság után megláttam a lehetőséget, azt a végeredményt, amit itt elérhetek. Tudatos voltam abban, hogy melózni kell, és azt máshogy kell, mint Ózdon. Ezt azt hiszem, hamar felismertem. Ha hatkor kellett megjelenni egy reggeli műsorban, nem lehetett sunyiskodni és linkeskedni, hogy majd negyed hétre be­érek. De sok volt a döntéseimben ösztönös is: mindig azt vállaltam csak el, ami tetszett. Nem vagyok a hosszú távú matekolás és a racionális tervek embere, de szerződéseket például keményen kötök és annak utolsó betűjéig tartom is magam.

Ha harminc év múlva beszélgetünk, mit szeretne jobban, hogy a zenei karrierje legyen hangsúlyosabb, vagy a tévés?

Mindenképp a zene! A zene maradandóbb. Elég csak megnézni egy 30 évvel ezelőtti tévéműsort. Bármilyen modern is volt az a készítés idejében, má­ra elavult. Ma sem lehetne olyan műsort gyártani, amit év­tizedek múlva ne haladnának meg. De hiszem, hogy a zene az örök, a Belehalok például 30 év múlva is bele fog mászni a fü­lekbe. Gyerekkoromban, amikor magamat elképzeltem, akkor is a zene szerepelt az álmaimban. De az tény, hogy egyikről sem mondanék le a másik javára. A tévé és a zene most nagyon jó egyensúlyban van az életemben.

A zene az álma, sikeres is benne, mégsem játsszák a rádiók. Ez bántja?

Mélyen bánt, ez igaz, de nem tudok vele mit csinálni. Egyszerűen nem értem, hogy abban a hiperérzékeny világban, amikor a legkisebb mikroagresszió is akkora felhajtást kap, hogy karrierek mennek tönkre rajta, az hogy nem veri ki senkinél a biztosítékot, hogy rádiók döntéshozói személyes ellentétek miatt nem játsszák valaki dalát. Furcsa.

Hiába is mondja, hogy inkább ösztönös, mint tudatos, kénytelen vagyok önnel vitatkozni. Maga egy szelíd rossz fiú. Köztudott például, hogy amikor a Való Világból kikerült, az első dolga az volt, hogy a családját segítse.

Negyvenéves vagyok, na. Huszonöt évesen máshogy voltam családcentrikus, csajom volt és nem gyerekeim édesanyja például. Alapvetően rendes fickó vagyok, jó arc. Hajnival teljesen átlagos életet élünk. Nincs különbség köztünk és más párok között: szeretjük egymást és szeretnénk minél többet együtt lenni. Kávét nem viszek neki az ágyba, hiszen korábban kel, mint én, de vacsorát például csinálok, vagy bármit, amit kell. A bátyám velem dolgozik, ő a zenekar kabinetfőnöke, édesanyámat is pont úgy segítem, mint azt bármelyik fiú tenné. De nehogy mártírt vagy szentet csináljon belőlem, az nem illik hozzám!

Beszéljünk akkor inkább Hajniról. Nem múlhat el interjú anélkül, hogy ki ne derüljön, hét év után végre elveszi-e gyerekei édesanyját?

Nem zárom ki, de egyelőre a nem felé hajlok. Pont azért, mert ilyen jól megvagyunk, és nem tudhatjuk, mennyit változtatna ezen a házasság. Ha készítesz egy jó tévéműsort, az nemcsak a műsorvezető személyétől lesz jó, hanem az apró részletektől is: a rendezőtől, a világosítótól, a hangosítótól. Ha ebben a rendszerben csak egy elemet megváltoztatsz a következő évadra, máris lehet, hogy az egész borul, és te nem is tudtad, hogy mennyire fontos az az egy elem. A mi boldogságunk nem ettől a papírtól függ. Mi másféle szerződést kötöttünk és máshogy működnek a kötelező férfi-női szerepek: Hajninak hetente hatszor ágyba kell bújnia velem.

Mennyire tartja magát a hagyományos férfi-női szerepekhez?

Szerintem ma már klasszikus férfi-női szerepek nem léteznek, de vannak olyan szegmensei az életnek, amikor a férfinek vagy a nőnek kell önazonosnak lenni. Családi kérdésekben például mindig Hajnié az utolsó mondat. Ha munkáról vagy szórakozásról van szó, akkor az enyém. Nálunk ez így működik jól.

És az egészsége hogy működik? A korábbi szívpanaszok teljesen megszűntek?

Négy éve műtöttek, azóta tényleg minden rendben van. Csak ha sokat cigizem és iszom, akkor érzek panaszokat ­­­­­. Persze, figyelek is magamra, és az orvosaim szerint már csak merevedésgátlót kell szednem.

Mivel az olvasóink épp a karácsonyra készülnek, öntől is megkérdezem: hogyan telik majd a karácsony?

Tény, hogy többet engedhetünk meg magunknak és a gyerekeinknek, mint az én gyerekkoromban, de próbálunk figyelni, hogy a gyerekeink ne legyenek elkényeztetve. Mariánnak, a nagyobbik fiamnak például novemberben van a születésnapja, most kapott játékokat, karácsonykor ezért nálunk inkább a hangulat a fontos. Most egy normandiai narancsfenyőt kaptunk ajándékba, ezt fogjuk közösen feldíszíteni.