Máig látni a Bounty roncsát Pitcairn szigetén

Szép számmal ismerünk olyan miniállamokat (s itt nem San Marinóra vagy éppen Andorrára célzunk), melyek létrejöttében valamiféle titkos gondolat, a fennálló politikai rendszerek elleni tiltakozás szándéka vagy éppen pusztán emberi tréfa fedezhető fel. Íme, egy összeállítás az „apróságokból!
Szép számmal ismerünk olyan miniállamokat (s itt nem San Marinóra vagy éppen Andorrára célzunk), melyek létrejöttében valamiféle titkos gondolat, a fennálló politikai rendszerek elleni tiltakozás szándéka vagy éppen pusztán emberi tréfa fedezhető fel. Íme, egy összeállítás az „apróságokból!
Ahol tilos a nyilvános tánc
AWilliamBligh vezérelte brit Bounty hajó lázadói 1789. április 28-án a Csendes óceánon csónakba penderítették a kapitányt, s a hozzá hű embereit, majd elhajóztak. A zendülő tengerészek magukkal hurcoltak Tahitiről származó férfiakat, nőket, majd hosszas bolyongás után fedezték fel a dél-csendes-óceáni régióban lévő Pitcairn-szigetet, mely voltaképpen négy aprócska sziget. Ott biztonságban érezték magukat, felgyújtották a Bountyt, megtelepedtek, sokasodtak. S bár későbbi felelősségre vonásuk nem maradt el, Pitcairn 1838 óta bevonult Nagy-Britannia csatolt részei közé. A ma ott élők nincsenek sokan, azt tartják, kilenc család ivadékai éldegélnek. Fővárosában, Adamstownban, amely 50 lakosával a világ legkevesebb lakosú fővárosa, tilos a nyilvános tánc, az alkoholfogyasztás és a dohányzás, ennek ellenére nem ismeretlen az erőszak. Öt éve hat helyi férfi nemi erőszakra vetemedett, amiért elnyerték büntetésüket. Az arrafelé hajózók szívesen állnak meg pár napra pihenni, nézelődni, költenek is persze, aminek a helyiek módfelett örülnek, hiszen megkönnyíti a megélhetésüket.

Harc a motoros bandával
Koppenhága tőszomszédságában ismert Christiania Freetown, melynek nevéből kiderül: szabad város. Gyanúsan szabad, státusára nézve anarchista köztársaság, korábban katonai táborként használták, 1946 és 1950 között a nácikkal kollaborálókat végeztek itt ki... Christiania 1971- ben önállósította magát, egy négyzetkilométernyi területén 850-en laknak, közöttük ácsok, kovácsok. Közkedvelt a Woodstock nevű bárja, operája, önálló rádióállomásáról nem is beszélve. Virágzik a kábítószerpiac. Elvileg tilos a fegyverviselés, a keményebb drogok terjesztése, ám főutcáján, a Pusher Streeten pofonegyszerű marihuánához jutni. 1984-ben a Koppenhágából érkező „Süketelők” nevű felfegyverzett motoros banda vert tanyát a drogkereskedelem irányításának átvétele céljából. A helyiek ezt megakadályozták, a dán zsarukkal karöltve kiűzték a gengsztereket. Nem könnyen, de végleg.

Tonga vétót emelt az apró Minerva állam ellen
1852-ben amerikai bálnavadászok fedezték fel a Tonga és Új-Zéland között található kies két korallzátonyt, melyekben a múlt században egy dúsgazdag Las Vegas-i ingatlankereskedő, Michael Oliver látott fantáziát, és 1971-ben kikiáltotta a Minerva Köztársaságot. Morris C. Davis hamarost köztársasági elnöknek kiáltotta ki magát, amely ellen Tonga kormányzata vétót emelt, s fegyveresei elzavarták a „politikust”. Davis később vállalkozó kedvű amerikaiakkal visszatért hatalma restaurálása céljából – sikertelenül. A 42 itt élő polgár büszke díszes pénzérméjére, nem kevésbé államuk festői környezetére.

Honvédelem családi vállalkozásban
Az 1925-ben született ausztrál Leonard Geoge Casley Nyugat- Ausztráliában, Northamptontól nem messze kiáltotta ki 1970. április 21- én a Hutt River Fejedelemséget. A 75 négyzetkilométer területű államocska szuverenitását ugyan az ausztrál kormány nem ismeri el, viszont megtűri. A magát I. Leonard hercegként szólíttató Casley büszke arra, hogy az itt élő kaukázusiak , ausztrálok és nunda aboriginalek Ausztrália második legnagyobb A fejedelemség húsz állandó lakossal bír. A turisták özönlenek a hóbortos fejedelemségbe, a nyugalom biztosított, ugyanis a herceg gyermekeiből, unokáiból önálló hadsereget állított fel. Azt nem tudjuk, kit kitől és miféle fegyverzettel védenek.

Leszerelték a monstrumot
Giorgio Rosa olasz mérnök 1968-ban az Adriai-tenger vizébe álmodta meg miniállamát, amelyet ormótlan acéllábakon meg is valósított. A tengerben álldogáló Rózsa-sziget 400 hasznos négyzetméterén bárjával, apró üzletecskéivel vonzotta a turistákat, Rosa úr még saját valutát is veretett, amivel kiváltotta az olasz állam rosszallását. Négy itáliai csendőr és két adóügyi szakértő jött kutakodni a mesterséges acélszigetre, s mivel nem jutottak közös nevezőre a mérnökkel, mindenkit távozásra szólítottak fel. Az olasz haditengerészet később megsemmisítette a monstrumot.
Sz. S.