Mahó Andrea: A zebrán gázolták halálra az unokabátyám

Ferenc 52 éves volt, tele életerővel és tervekkel. Rendes, dolgos ember, aki május 31-én a munkából fáradtan hazafelé menet – bár sietett a családjához – nem szegett meg semmilyen közlekedési szabályt. Noha rö­videbb lett volna az út, ha csak úgy átszalad az egyik oldalról a másikra, inkább elment a gyalogátkelőig. Körülnézett, és amikor úgy látta, messze vannak még a közeledő autók, elindult.

A semmiből jött az a zöldes színű személyautó, amelyik eltalálta. A csattanás olyan erővel dobta a levegőbe, hogy több, mint tíz métert repült - amikor földet ért, valószínűleg már nem élt. Bár nagyon gyorsan kiértek a helyszínre a mentők, nem tudtak segíteni rajta. Ott, a vizes aszfalton ért véget az élete. 

Manapság már fel sem kapjuk a fejünket egy halálos gázolásról szóló hírre, bele sem gondolunk, hogy az áldozat valakinek a fia volt, az édesapja vagy a testvére. Ferenc is egy szerető család tagja, történetesen Mahó Andrea, a Madách Színház művészének unokabátyja volt. A színésznő a Facebook-oldalán osztotta meg az ismerőseivel a szörnyű hírt: „…halálra gázolták az unokatestvéremet a zebrán. Va­jon miért nincs egy négysávos úton közlekedési lámpa? Hány embernek kell még meghalni? Nyugodj békében, örökké emlékezni fogok rád!” 

– Feri az édesapám testvérének a fia, első unokatestvérem – mondja megtörten a Borsnak Mahó Andrea színésznő, aki ne­hezen tud múltidőben beszélni a szeretett rokonról. – Gyerekkorunkban nagyon sok időt töltöttünk együtt, sokszor vigyázott rám és a nővéremre, ő volt az idősebb nagyfiú, akire rá mertek bízni a szüleink. Az utóbbi időben ritkábban találkoztunk, elsodort egymástól az élet, de iszonyato­san megrázott a halálhíre. Most már nem lesz ilyen többé… – csuklik el Andrea hangja. – Nem látja többé a gyereke, a felesége és az édesanyja. Feri meghalt és ami a legfájóbb az egészben, hogy teljesen értelmetlenül – szedi össze magát a színésznő, majd indulatosan folytatja:

– Azért tárom a nyilvánosság elé ezt a fájdalmas helyzetet, mert szeretném elérni, hogy azon a négysávos úton legyen végre közlekedési lámpa! Ha lesz, akkor talán másnak már nem kell ott meghalnia. És ha lett volna, az unokabátyám ma is élne.

Rettegő iskolások

A csepeliek jól ismerik a Weiss Manfréd úti gyalogátkelőt, egymás között csak halálzónának nevezik. 

– A Kossuth Lajos Szakközépiskola ott van a közelben, a diákok számára az lenne a legrövidebb, ha az említett gyalogátkelőn mennének át, de nem mernek – mondja egy neve elhallgatását kérő helyi lakos. – Inkább továbbmennek egy megállót a HÉV-vel.

Biciklis- és gyalogosgázolás is volt már ezen a zebrán, mert hiába van 50-es lassítótábla, a gépjárművezetők többsége le sem veszi a lábát a gázról. 

Mit tesz a hivatal?

Hétfő reggel javaslatot terjesztek a testület elé. Indítványozom, hogy telepítsenek közlekedési lámpát ehhez a gyalogátkelőhöz, ami valóban nagyon veszélyes – mondta Borka-Szász Tamás, a DK csepeli képviselő-testületének tagja, miután értesült a tragédiáról, és hozzátette: valójában Budapest főpolgármestere dönt, Csepel csak javaslatot tehet.