Magányra vágyik Rubint Réka - interjú

Lassan itt a karácsonyi hajtás, hogy érzi most magát?

Fáradtan. Általában úgy december 12. környékén kezdem úgy érezni, hogy szeretnék egy csak odafelé tartó jegyet egy lakatlan szigetre. 

Norbit vinné magával?

Nem, csak egy Wilson nevű labda lenne a társaságom, mint Tom Hanksnek a Számkivetett című filmben. (Nevet) A viccet félretéve tényleg rettenetesen elfáradok így év végére, ilyenkor mindig megfogadom, hogy kevesebb munkát vállalok jövőre, ahhoz képes meg már most van jövő októberre is fellépé­sem, szóval 2020 sem a pihenés éve lesz. 

Pont valamelyik nap láttam az Instagramján: nem ritka, hogy napi 18-20 órát is dolgozik. Hogy bírja? 

Maximalista vagyok. Reggel elindítom a három gyereket az iskolába, üzleti ügyeket intézek, interjúkat adok és edzéseket tartok, belföldi és külföldi táborokat szervezek. Van, hogy pénteken elindulok, és vasárnap estig csak aludni járok haza. Hétvégente négy-öt edzésem van országszerte, több száz kilométeres távolságokkal egy-egy helyszín között. Másfél óra edzés, utána 200-300 közös fotót készítünk el a tornázókkal. Feltölt a szeretetük és a hálájuk, ám amikor beszállok a kocsiba, akkor érzem azt, hogy jó, akkor most pihennék egy nagyot, de nem lehet, mert már irány a következő helyszín, ahol megint nagy örömmel várnak. 

Állandó rohanás, gyerekek és háztartás. Hogyan csinálja? 

Amikor úgy érzem, hogy kimerülne az elem, akkor elmegyek a hangterapeutámhoz, akivel 17 éve dolgozunk együtt. Vannak gyakorlatok, amiket már otthon, magamban is el tudok végezni, és egy pár perces meditatív állapottal újra energetizálom a testemet. A háztartásban néha van egy kis segítségem, de vannak olyan házimunkák, amiket nem engedek ki a kezemből, mint a mosás például. Nekem a családom a legfontosabb. Első helyen áll, hogy teljes értékű édesanya és feleség legyek: míg a kisfiammal legózom, addig a nagyobbikkal házi feladatot írok. 

Nagylánya, Lara lassan kész nő, szinte már felnőtt. Miben változott a kapcsolatuk? 

Sokkal inkább egymás barátnői lettünk, imádunk közös programokon részt venni. Míg sok korabeli lánynak ciki az anyukája, ő kifejezetten igényli a társaságomat. Most is például az egyik kereskedelmi show-műsorának záróbulijára szeretne elmenni. Mondtam, hogy rendben, de csak velem. Nem telepszem rá, beszélgessen, akivel akar, mindig annyi a kérésünk az édesapjával: hogy amit megbeszéltünk, az legyen is úgy. 

Apropó férje: szinte még mindig meglepődve tapasztaljuk, hogy mennyire harmonikus a házasságuk. 

Köztünk tényleg soha nincs egy hangos szó se, pedig néha úgy veszekednék vele egyet, de most elárulok egy titkot: Norbival nem lehet vitázni. Amikor már úgy érzem, hogy kicsúszna egy-egy hangosabb szó, akkor odajön, megölel, megnyugtat egy-két kedves szóval, és máris megenyhülök, mert annyira imádom.