Madaras József nem csak a filmvásznon volt a végletek embere

A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legjelentősebb filmszínésze, a Dunai hajós, a Bors sorozat, és számtalan Jancsó-film sztárja 2007 áprilisában hunyt el. Legjobb barátja, Koncz Gábor máig égő szeretettel mesélt a Borsnak Madarasról.

– Jóska hihetetlen személyiség volt, tízmillió fokon égett, maga volt az őstehetség, az őserő – mondta Koncz.

– Szerelmetes jó barátom volt, annak idején közösen vettünk egy lovat, Komának hívtuk, a Koncz és a Ma­daras összevonásával. Az enyém volt a ló eleje, Jóskáé meg a fara – nevetett a Kossuth-díjas színész, akiből máig ömlenek a közös emlékek.

– Színészként megszállott volt, de nekem könnyen ment a közös munka, annyira tudtuk egymás gondolatát – folytatta Koncz. – Mikor a Bors sorozatban forgattunk, Jóska arra panaszkodott, hogy éppen Jancsónál játsz­hatná Attilát, de nem engedték el. Odamentem a rendezőhöz, Pa­lásthy Gyurihoz, mondom, nem te­hetjük meg Józsival, hogy nem engedjük el. Jó, jó, mondta, de mit csináljunk? Hát a következő jelenetben agyonlövöm. Agyonlőttem.

Madaras József nem csak a filmvásznon volt a végletek embere. Négyszer nősült, három asszonytól hat gyermeke született, de a családi lét hétköznapisága sosem tudta leláncolni. Démonai felülkerekedtek, pár évvel halála előtt súlyos baleset érte otthonában, akkor is barátja, Koncz Gábor talált rá. Madaras többé sosem lett a ré­gi önmaga, de a versek iránti izzó szeretete bezárt lelke korlátain is áttört.

– Mikor utoljára voltunk nála, búcsúzóul odaintett, hogy mond egy szép verset. Petőfit, saját átiratban: „Pihen a Koncz, kikötötték, benne hallgat a sötétség.” Ilyen ember volt Jóska.