Mádai Vivien: Jó dolog az öregedés, én egyáltalán nem félek tőle

Gondoltad volna, hogy Zénó születése után ilyen hamar visszazökkensz a dolgos hétköznapokba, és ismét a stúdióban ülsz majd?

Mindenféleképp szerettem volna visszakerülni, mert nagyon szeretek dolgozni, feltölt a munka, de nem volt tudatos tervem. A szerencsének is köszönhetem, hogy pont, amikor a kisfiam bölcsibe ment, megtalált a FEM3 Café lehetősége.

Jobban nézel ki, mint valaha! Hogy csinálod, mi a titok?

Kiegyensúlyozott és boldog életem van, azt hiszem, ez a legfontosabb hozzávaló. Amikor minden rendben van körülöttem, akkor jól tudok teljesíteni, és ez a külsőmre is kiül. Persze a kisfiam abszolút formában tart, és eljárok edzeni is.

Ez nem mindig volt így. Nem titok: anno egy husisabb Vivit ismertünk meg az RTL Klub képernyőjén. Sokan bántottak is emiatt egy időben. Megviselt ez az időszak?

Szerintem hazudik az a nő, aki azt mondaná erre, hogy nem bántotta. Dehogynem. De hamar elengedtem ezt a dolgot, és igyekeztem csak a saját, közvetlen környezetem véleményére adni. Ma már csak nevetek az egészen, de azt el kell ismerni, hogy a médiának óriási szerepe van az önbizalom építésében és adott esetben a leépítésében is. Hamar összetörhet egy ilyen súly alatt, aki kevésbé erős személyiség.

Mennyire fontos számodra a külső?

Kár lenne vitatni, hogy a műsorvezetők a testükből, arcukból is élnek. A külső, a megjelenés a tévézés szerves része, és egész egyszerűen muszáj, hogy formában maradjon az ember. De az elsődleges szerintem a sport  és az egészséges táplálkozás.

Sosem titkoltad, hogy megcsináltattad a melledet. Az öregedés elleni küzdelemben is igénybe vennéd a szike segítségét?

Szerintem abszolút jó dolog az öregedés, én egyáltalán nem félek tőle. Már most van egy csomó ráncom, de elfogadtam, hogy ilyen típus vagyok. Viszont hiszem, hogy mindenki a saját testének az ura, és nem gondolom, hogy bárkit el kéne ítélni azért, ha plasztikáztat. Nem gondolom, hogy manapság ezek a beavatkozások olyan ördögtől valóak lennének, és szerintem lehet ezt egészséges, normális keretek között, túlzásba esés nélkül is csinálni.

Kanyarodjunk vissza picit a munkához! Figyelemmel kíséred a kollégáidat, van példaképed és szakmai álmod?

Abszolút követem a tévés arcokat, és számomra a nagy öregek munkássága a legnagyobb példa, tőlük rengeteget lehet tanulni, de fontosnak tartom, hogy egy műsorvezető saját magát adja, és ne másoljon senkit. Szakmai vágyálmaim pedig nincsenek, én mindig az aktuális feladatomat tartom a topnak.

A legnézettebb reggeli műsort vezetem, olyan témákról beszélhetek, amik érdekelnek. Úgy érzem, abszolút a helyemen vagyok.

Mi a helyzet a magánélettel? Négy éve házas vagy. Nemrég hullámvölgyről cikkeztek, de boldognak tűnsz. A látszat nem csal, ugye?

Nem, én már egy túlontúl őszinte ember vagyok. Kiborulok a cukormáztól, képtelen lennék hamis képet festeni. Voltak, vannak és mindig is lesznek nehéz időszakok, amikor áldozatot kell hozni, pél­dául, amikor párhuzamosan több produkcióban is szerepel az ember. De szó sem volt soha mélypontról a házasságomban. Én öt éve, a csopaki strandon megtaláltam azt az embert, akivel le szeretném élni az életem, és ezt a mai napig így érzem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összesodort Zolival, és hogy ő a kisfiam édesapja. Gondoskodó, szerető társ, és borzasztóan jó apa.

És már azt is tudjuk, hogy „Punisnak” becézed. Nem félsz, hogy az őszinteséged miatt sebezhetővé válhatsz, válhattok?

Sokat gondolkodtam már ezen, és nem lenne rossz megtalálni az egyensúlyt: hogy adok és meg is tartok dolgokat. De az őszinteség, a nyitottság egyszerűen a lényemből fakad, és bevallom, nem érzem ezt bajnak. Az én életemben nagyon meghatározó az önirónia. Szerintem kell tudni nevetni és vállalni magunkat, a hibáinkat, hiszen ettől vagyunk emberek.