Lola: Végre jól látok!

Tegnap reggel ment be a klinikára, és délben már boldogan újságolta, hogy túl van a beavatkozáson, minden rendben.

– A műtét teljesen fájdalommentes, de nyilván nem kellemes, ha ébren vagy, és úgy nyúlnak a szemedhez – mesélte Lola. – Pedig az sem fáj, csak simogatást érzel. De ez semmi ahhoz képest, hogy végre jól látok! Jobban, mint eddig szemüveggel. És ez egyre jobb lesz.

Az énekesnő hat­éves kora óta volt szem­üveges, tizennégy évesen kezdett kontaktlencsét hordani. Lola 15 évig élt így, de sosem tudta igazán megszokni. Különösen a színpadon érezte bosszantóan kényelmetlennek a lencsét, ahol sminkben, füstben, erős fényben áll.

– Nem tudom, milyen az, hogy jól látni. Nem emlékszem – mondja Lola. – Ötéves koromban kezdett fájni a fejem, akkor vittek el a szemészetre. Nagyon rosszul látok, az egyik szemem 5,5 a másik 4,5 dioptriás, mínuszban van, ami már olyan rövidlátás, hogy nem látsz semerre. Sosem voltam sasszemű, de most már az  vagyok! – szögezi le lelkesen.

– Egy Bécsi úti klinikára mentem, azt mondták, rutin műtét, nem fáj… De azért be voltam rezelve! Görcsösen feküdtem az ágyon, mire adtak egy plüssmackót, hogy azt szorongassam. Annyira kedvesek voltak! Azt is mondták, hogy műtét közben magamnál leszek, és de ne izguljak, semmi bajom nem lehet! Így is lett. Még a szemem se vérzett be, nem látszik rajta semmi. Tavaly már volt időpontom, de mivel A Nagy Duettet előrébb hozták, nem tudtam elmenni, mert utána nem lehet sminkelni legalább három hétig. Emiatt most a műtét után el is vonulok. Rossz érzés, ha a koncerten nem úgy nézel ki, ahogy szeretnél. Bekuckózom, és a világ összes könyvét elolvasom – neveti el magát. – El­foglalom magamat, új klipen, új dalon dolgozom, de beiratkoztam spanyolnyelv-tanfo­lyamra, és tanulok gitározni is. Janu­ár 28-án viszont már fellé­pé­­sem van, addigra kifesthetem magam!