Lelki válság elől menekült Ázsiába Kárpáti Rebeka

Kárpáti Rebeka az édesapjával, R. Kárpáti Péterrel vágott bele az Ázsia Expresszbe, együtt utaztak el a kegyetlen túlélőshow-ra. Rebeka először modellként lett ismert, aztán szerepet kapott a Jóban Rosszban sorozatban. Hogy egy sikeres, törékeny lány miért vállalkozik egy ilyen túrára? Erre több oka is volt.

– Isteni jelnek tekintettem a felkérést. Amikor hívtak, ott ültem egy átmeneti albérletben a kisszéken, sírva, ölemben a kiskutyámmal. Egyedül voltam, se pénzem, se jókedvem. Van olyan, hogy minden összejön. 

Az első gondolata az volt, hogy ez bizony több hét kimaradás az itthoni életből.

– Jött a gyomorgörcs, hogy kérem ki magam a sorozatból? Erre mondták: már kikértünk. Akkor úgy éreztem, ezt a lehetőséget muszáj megragadni. Ez egy olyan reality, aminek van értelme. Megyünk smink nélkül, görcsösen, pattanásosan, piszkosan és a saját határainkat feszegetve küzdünk a célért. Mivel az élet minden területén, egészségügyileg, anyagilag, lelkileg a padlón voltam, úgy éreztem, isteni jel ez a műsor.

Akkor Rebeka kedvese Dávid volt, az a televíziós szerkesztő, aki modellként megmutatta tökéletes felsőtestét egy reklámban. 

– Mielőtt elutaztam, voltak kisebb összezörrenések, de nem miatta mentem el. A műsor után viszont végleg szakítottunk. Miután hazajöttünk, minden jobb lett, minden összejött. Jobban beindultak a munkák, forgatások, minden rendeződött. Dáviddal sajnos szakítottunk, ami nagyon megviselt, de ennek így kellett lennie. Összességében a közérzetem és minden jobb lett. Azóta újból szerelmes vagyok, hamar jött Dani az életemben. Ami azért különös, mert a Dáviddal való szakítás után egyedül akartam lenni. El is utaztam Szlovéniába, ahol egyedül ugráltam a folyóba, kirándultam az erdőben, aludtam egy templom melletti padon, leestem a lóról, indokolatlan dolgokat csináltam. De hiába vágytam a magányt, Dani nagyon gyorsan jött – meséli focista barátjáról. – Fel is vállaltuk a kapcsolatun­kat, mert komolyan gondoljuk. Miért ne tennénk?

Vicces papa

Rebeka arról is mesélt, hogy bohókás, viccelődős édesapjával remekül kijöttek Ázsiában, de voltak pillanatok, amikor kiborult.

– Álmomban nem gondoltam, hogy ennyire valóságos a műsor. Hogy tényleg nem kapsz enni, hogy tényleg nincs hol aludnod. Ha kaptál szállást, aludtál, ha nem, akkor nem. Sokkal keményebb volt, mint azt sejteni lehetett. Volt, amikor „lefőttem”, mert már nem ettem 12 órája, cukrot sem, pedig függő vagyok, csak vizet ittam, cipeltem a hatvanliteres hátizsákot, apu meg nem azt csinálja, amit kellene, hanem poénkodik. Olyankor ráripakodtam, de jó volt vele utazni. Eddig is szoros volt a kapcsolatunk, ez nem osztott-szorzott rajta.