Lányok miatt költözött el otthonról Korda György

Holnap lesz 79 éves Korda György. Különös oka van annak, hogy ezt a napot valóban megünnepli.

– Nem szoktam ünnepelni a közbenső születésnapokat, csak azt, amelynek jelentősége van. A hetvenötöt nem kell magyarázni, a hetvenhetet azért, mert a két hetes többé nem lesz egymás mellett. A hetvenkilencet azért, mert utoljára kezdődik héttel. Még a nyolcvanadikig elleszünk, de utána nem akarom tovább – mondja az énekes.

– Nem szeretnék úgy járni, mint Honthy Hanna. A primadonnával interjút ké­szítettek, a ri­porter mondta neki: az időskornak vannak szépségei. Mire Hanna: „Na, mondjon egyet!” Én azt szeretném, ha még sok szépség lenne az életünkben. Jövőre százévesek leszünk úgy, hogy én hatvan, Klári negyven éve énekel. Ezt szeretnénk megünnepelni.

– Százéves koráig 69-et ünnepelünk – neveti el magát Klári.

– Akkor csináltatok egy akkora tortát, mint ez a ház! Gyuri arról mesél, milyen volt a gyerekkora, és hogy nem született bíborban.

– Nincs testvérem, a rengeteg rossz tulajdonságom abból adódik, hogy nem csak a szüleimnek, de az egész családban egyedül voltam gyerek, így csak rám zúdult a szeretet. Klárikának négy fiútestvére volt, ha egy pillanatra elfordult, már nem volt hús a tányérján. Ő közösségi ember, én önző vagyok. Megszoktam, hogy elhalmoznak szeretettel. A nagypapa házmester volt, egy másfél szobás lakásban élt. Ugyan a szüleimnek is volt lakása a házban, de mind ott „kotlottunk” nála. Édesapám és a húgai annyira szerették a  szüleiket, hogy mindig ott voltunk. Együtt mind, mint egy olasz család. Egyetlen fürdőszoba volt, egy toalettel, úgyhogy volt sorbanállás. De akkor eszembe se jutott, hogy lehet más. Nem volt luxus, de ott is nagyon boldog voltam. Egy nyolc-tíz négyzetméteres kisszobában aludtam a nagypapával, a többiek a nagyszobában heten. A házmester kapupénzt kapott, de a nagypapa nem akart folyamatosan felkelni, ezért kártyázott a barátaival. Ennek köszönhető, hogy négyévesen ultiztam, ötévesen már pénzben játszottam. Így lettem profi kártyás. Kláriék hatan voltak testvérek, ők nyolcan laktak együtt. A papája állomásfőnök volt, amelyik faluba helyezték, ott kaptak egy házat. A Hatoscsatorna, Lakásvásár című műsorában mesélt arról Korda György, hogy nem sietett elköltözni otthonról. Tizennyolc évesen már énekes volt, huszonhat évesen már híres énekes, de még mindig a szüleivel élt. Egy év múlva azért hagyta el a „mamahotelt”, mert nem engedték, hogy lányt vigyen fel.

– Az első saját lakásom 27 évesen lett. Egy szoba, amelybe a szüleimtől kaptam koloniál bútort. Később hangolódtam a stílusokra. Az olaszos, romantikus stílust szeretem ruhában, zenében, otthonokban. Szerencsére Klári is, aki még olaszul is tanult. A klasszikus stílus hívei vagyunk, a zenében is ezt szerettem már tudat alatt is. Kamaszkoromban a barátommal a Tinódi moziban harmincszor néztem meg a Trubadúrt! Élveztem a szép zenét, hangot. Lassan ráhangolódtam a szép épületekre is, megformálódott bennünk, hogy milyen stílusban szeretnénk élni, ha tudunk. Ma a minimál stílus a trendi, ennek nem vagyok ellene, szeretem, de csak más lakásában. A miénkben inkább a régi stílus dominál. Igaz, kicsit keverjük a modernnel, úgy, hogy az passzoljon. Szeretjük a szép képeket, bútorokat, porcelánokat. Szeretek úgy felébredni, hogy olyanra nézek, ami tetszik. A szerény körülmények közül indult két énekes messzire jutott: több házat is felépített, mind közül kedvencük a Villa Korda, amely az itáliai építészet jegyében készült. A berendezése is – szögezi le Gyuri.

–  Van két lakosztály, az egyik a Klára Korda, a másik a György Korda. Ezek berendezése különösen ránk jellemző.