Palácsik Lilla és férje, Visváder Tamás a családalapítást tervezgeti, a baba érkezéséig pedig egy kiskutyán gyakorolnák a szülői feladatokat.
– Mindig is állatokkal voltunk körülvéve, úgyhogy Lilla is meg én is nagy kutyabarátok vagyunk. A feleségem családjának van egy border collie-ja, aki az apósom szeme fénye, úgyhogy engem is a kutyán teszteltek – mondta lapunknak Tamás.
– Azt mondta Lilla apukája, sok minden kiderül abból, hogy hogyan reagál a jelenlétemre a kutya. Kiszagolja és megugatja a rossz embereket, úgyhogy vigyázzak! Amikor megérkeztem, szerencsére egyből hanyatt dobta magát, és máris szereztem egy jó pontot a szülőknél – mondja nevetve Tamás, aki diákként még egy húsüzembe is elment dolgozni, csakhogy saját kutyája lehessen.
– Egyéves voltam, amikor megkaptam az első kutyámat, egy magyar vizslát. Kira tizenhat évig volt velünk, aztán amikor meghalt, abba majdnem mi is belepusztultunk. A szüleim azt mondták, soha többé nem jöhet kutya a házhoz, mert ők nem temetnek el több állatot. Én azonban szerettem volna egy francia buldogot. Hogy meg tudjam venni, kénytelen voltam húsüzemben dolgozni egy hónapot.
– Fagyos húsokat csomagoltam, hogy elegendő pénzem legyen a kutyára, a fenntartására és az esetleges orvosi költségekre. Néhány évvel azután, hogy megvettem, egy időre külföldre költöztem, és a szüleimre maradt a kutyus. Amíg én Franciaországban voltam, annyira összeszokott apuval a kis buldog, hogy nem volt szívem elhozni. Lillával most úgy érezzük: megérettünk egy kisállat tartására. Mind a ketten nagyon szeretnénk egy kutyát, akin a szülői feladatokat is gyakorolhatjuk, ugyanis a közeljövőben már szeretnénk belevágni a családalapításba is, addig tökéletesen fel tudunk készülni a baba érkezésére egy négylábúval.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.