Kutyát ment, és macskát is tart Judy

– Úgy nőttem fel, hogy a szüleimnek és a nagymamámnak is volt mindig valamilyen állata – mesélte Judy a Borsnak. – Gyerekként volt kacagógerlém, ugróegerem, táncoló­egerem, aztán lógó- és állófülű nyulam, és persze voltak kutyák és macskák is. 

Ha Judyn múlik, tényleg egy állat sem marad az út szélén. Ha kutyát kell menteni, rá lehet számítani. Ha megkeresik, a Facebook-oldalán mindig megosztja a gazdát kereső kutyákat. 

– Éppen pár hete történt, hogy amikor hajnalban jöttem hazafelé, megláttam az utcánkban egy szabadon kóborló kutyát. Megálltam a kocsimmal, és be­csalogattam hozzánk. Elvittem a kutyakozmetikusomhoz, aki a leolvasóval megtalálta a tulajdonos telefonszámát. Felhívtam, és kiderült, hogy a velem szemközti házba nemrég költözött új lakóktól szökött ki a kapun hajnalban, amikor a gazdája dolgozni ment. Én a talált kutyáknak rögtön enni, inni adok, amiért nagyon há­lásak.

– A kicsapott kóbor ku­tyák nagyon fé­lénkek, de ezen látszott, hogy nem ilyen, mert azonnal közel engedte magához a gyerekemet, és a macskámmal is annyira barátságos volt, hogy egy tálból ettek – emlékezett Judy, akinek Pami nevű kutyája is gyakran kiszökik, amíg kiáll az autójával, de a csip és a nyak­örvén levő biléta segítségével eddig mindig visszahozták. Óriási szerencséjére eddig még soha nem ütötték el. Macskája most csak egy van, a Miska, de az ő története meseszerű. 

– Tíz éve történt, hogy láttam egy kislányt az út mellett sírni. Elütötték a kutyáját, és a gázoló továbbhajtott. A kicsi nagyon el volt keseredve, hogy meghal a kutyája, de én gyorsan betettem őket az autómba, és mentünk az állatorvoshoz. Miközben a műtét zajlott, bejött egy hölgy, hogy nagyon sír a cicám. Mondtam, hogy nem lehet, mert anélkül jöttem, de azért kimentem megnézni. Egy állathordozóban volt egy pici macska, és mellette mindenféle csomagok. Valószínű, hogy a gazdái mindent megvettek neki, de kiderülhetett, hogy a gye­rekük szőrallergiás, ezért a ci­cát letették az állatorvos ajtaja elé, minden neki megvásárolt tárg­­gyal. Ezt én emberségesnek tartom, mert az állatorvosról mindenki tudja, hogy befogadó, és segít gazdát találni. On­nan nem kerül menhelyre állat. Így került velünk egy fedél alá a cicám, aki ráadásul na­gyon jó egerésző is, úgyhogy a közeljövőben még terráriumos ugróegerem sem lesz –nevetett Judy.