Kustánczi Lia: Nem tagadom, karrierista vagyok

Egy olyan dekoratív nő, mint ön, könnyen talál párt magának?

Sokkal többen megnéznek, ez természetes, de sokkal zárkózottabb is vagyok. Azért, mert a férfiaknál még intenzívebben indul be a vadászösztön, márpedig, mint bármelyik nő, én is biztonságra vágyom, nem skalp akarok lenni. Egyébként nem vagyok őrülten szerelmes típus. Persze, ha eltalál Ámor nyila, akkor nagyon tudok szeretni. De nem titkolom, elsősorban karrierista vagyok. Szeretem elérni a célt, amit kitűztem magam elé. Márpedig kevés férfi van oda az erős, határozott nőkért, akiket nem lehet dísznek beállítani a sarokba.

Ez elég keményen hangzik, különösen egy olyan lány szájából, akinek ennyire fontos a külső.

A nővéremmel – ő hét évvel idősebb nálam – már gyerekkorunktól megszoktuk, hogy dolgoznunk kell. Szigligeten nőttem fel, a szüleink mezőgazdászok, szőlészetünk volt, és a vendéglátásból is éltünk. A nővérem húsz éve Angliában lakik. Nem vagyunk elveszett kislányok a nagyvilágban. Elég karakteres jellemnek neveltek a szüleink. Nem vagyok depressziós típus, aki kesereg, hogy jaj, mi lesz az életemmel? Attól rémülnék meg, ha nem lennének terveim, céljaim. Az a típusú lány vagyok, aki tudja, mit akar, és tesz is érte, hogy elérje. Nem mondom, hogy nincs nehéz dolgom, de még mindig jobb, mint rábízni az életemet valakire, aki néhány év múlva lecserél egy fiatalabbra. Ma olyan a világ, hogy mindig szebbet, jobbat akarnak, a párok nem maradnak együtt örökre, mint a szüleink.

Ön szerint nincs örök szerelem?

A szerelem kémiai folyamat, ami néhány év alatt elmúlik. Utána már érzelmi intelligencia kérdése, hogy megmarad-e ez az állapot.

A házasságban sem hisz?

Nem azt mondom, hogy nem hiszek a házasságban, de az is biztos, hogy ebben a felgyorsult világban ez nehezebb. Más az értékrend. Régen mindenki tudta a dolgát. Az asszonyok egyben tartották a családot, a férfiak megteremtették a biztonságot. A nők nem voltak ennyire karrieristák, de most félnek, hogy elhagyják őket, ezért maguk teremtik meg az anyagi biztonságot.

Elég sötéten látja a világot, és nincs túl jó véleménnyel a férfiakról.

Mert elhitetik, hogy te vagy a királykisasszony, aztán kiderül, hogy rajtad kívül van még neki három. Hát én tudom, miért kelek fel, miért fekszem le. Ez a rendszer biztonságot ad. Jobb lenne, ha arra várnék, hogy jön a herceg fehér lovon?

Ki tudja, talán eljönne...

Aztán rohanjak haza harmincöt évesen anyuhoz két gyerekkel, mert a férjem elhagyott? Nem! Inkább dolgozom, és megteremtem az egzisztenciámat. Persze, ha megszeret valaki, élvezi a társaságom, akkor jó. De egyedül is jó! Mindenkinek magában kell megtalálnia a boldogságot. Jól érzem magam a bőrömben, az otthonomban, a munkámban, az életemben. Nem függök senkitől. Látom, nem erre számított. Sokkoltam?

Könyörgök, mondja, hogy azért volt már szerelmes! Legalább egy tini sztorit!

Persze, hogy voltam szerelmes! Az első általános iskolás koromban kezdődött, és középiskola harmadik osztályáig tartott. Ő volt nekem az első. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ha hazamegyek Tapolcára, mindig találkozunk. Ha tizenhat év után is szóba állsz valakivel, az szép dolog.

Ő is egyedül él?

Mindig vannak barátnői. Most hétvégén is megyek a Balatonra, biztosan találkozunk. A családjával is tartom a kapcsolatot.

Lehet, hogy újból egymásra találnak? Mégis csak ő az igazi?

Már nem tudnék vidéken élni, nem tudok otthon ülni. Ha családom lesz, akkor is dolgozni fogok. Nem szeretem az „unatkozom” szót, nem is tudom, mit jelent. Szeretem magam hasznosnak érezni. És nem engedem magam megbántani.

Óriási csalódás érte, igaz?

Volt valaki, akiben nagyon hittem. Terveink voltak, nem úgy lett. Akkor nagyon megtanultam valamit. Mi nők sokszor tesszük fel azt a kérdést: akkor miért mondtad? Mert akkor, abban a pillanatban azt éreztem. Pillanat – ez a kulcsszó! Azóta tudom, nem a kimondott szavak számítanak. Az együtt töltött idő, a gesztusok számítanak, nem az, amit mond.

Ez a csalódás azóta is befolyással van az életére?

Akkor befolyásolna, ha nem lett volna azóta párkapcsolatom. Társas lény vagyok, de azt megválogatom, hogy kivel töltöm az idômet! A szerelem miatt nem szeretnék depressziós lenni, gyógyszert szedni, ahogy sokan. Inkább attól lennék depressziós, ha az álmaim nem válnának valóra. A barátnőim szokták is mondani, hogy meglehetősen férfiasan gondolkodom.

Szívből kívánom, hogy egyszer azért sodorja el úgy a szerelem, hogy kicsit se tudjon racionálisan gondolkodni.

Ha minden passzolni fog, akkor sodorhat! Róla tudni fogom, hogy nem cserél le, hogy nem mondja: mehetsz isten hírével, hanem együtt fogunk megöregedni. Hidd el, szeretek erről is beszélni, de önmagam szembeköpése lenne, ha csak habos-babos, rózsaszín dolgokat mondanék. Szeretni képes, gondoskodó típus vagyok, aki akár a reggelit is ágyba viszi, de nem hazudok önmagamnak, ahogy az emberek többsége. Hazudnak, miközben múlnak az évek. Ennél azért racionálisabb vagyok. 

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!