Kórházban kezdte 85. szülinapját Harkányi Endre

85. születésnapját tartotta kedden Harkányi Endre. Nem ünnepelte, a jeles nap ugyanis nem kezdődött jól. 

– Éppen kórházból jövök, semmi komoly, csak egy kis rutin. Beszéljünk egy kicsit később – kérte a színész, aki másfél órával később már örömmel fogadta a köszöntésünket. – Nagyon köszönöm a lapnak és az olvasóknak. Rengeteg kedves üdvözletet kaptam kollégáktól, barátoktól. Nem is hittem, hogy ennyi szeretetre méltó ismerősöm van. Nekem a kollégáim olyanok, mintha a testvéreim lennének. Egyedül élő ember vagyok, a családomat elveszítettem, így ők a legfontosabbak az életemben, az ő szeretetük és érdeklődésük tart életben. Banálisan hangozhat, de így van – mesélte Harkányi. 

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész három és fél évvel ezelőtt szerződés- és gázsiproblémák mi­att mondott fel a Vígszínházban, amelynek kisebb megszakításokkal harminc évig volt a tagja. Ta­valy bejelentette végleges visszavonulását, pedig több szereppel is megkeresték. 

– Én már kivettem az obsitot, így szokták mondani. Hatvan év után megkaptam a gyémántoklevelet a Színház- és Filmművészeti Egyetemről. Ezzel, úgy érzem, be­fejeztem. Sem a korom, sem a fi­zikai állapotom miatt nem vagyok már alkalmas arra, hogy ezt a pályát folytassam. A meglévő erőmet és egészségemet más dolgokra, leginkább a privát életem jobbá tételére használom. 

Az ünnepelt azt is elárulta, mivel tölti nyugdíjaséveit. 

– Ha lehetőségem van, utaz­ga­tok. Rengeteg barátom él külföl­dön, ritkán találkoztam velük, amíg játszottam. Van egy kis vityillóm Zamárdiban, oda rendszeresen leutazom a barátaimhoz. Szívesen járok koncertekre. A belvárosi létet továbbra is szeretem, kedvesek, barátságosak az embe­rek, minden itt van körülöttem. Re­mélem, még megadatik pár év, amíg mindezt élvezhetem.

Generációk szeretik

Harkányi Endre hat évtizedes pályafutása során 151 színházi, 113 film- és tévés szerepet játszott el. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor karrierje hét évtizedes, ugyanis 1947-ben, 13 évesen játszott a Valahol Európában című filmben: szinte magát alakította az utcagyerek szerepében, aki elveszítette családját a II. világháborúban. Később esztergályosnak tanult, ám 1957-től beindult a karrierje.

Színpadi alakításai mellett olyan filmekben játszott, mint a Légy jó mindhalálig, az Utazás a koponyám körül vagy a Sorstalanság. Egyedülálló orgánumát számos rajzfilmben – Mézga család, Vízipók-csodapók – élvezhettük, és szinkronszerepekben is maradandót alkotott, például Danny DeVito állandó magyar hangja volt.