Koós: az nem létezik, hogy egyikünk meghaljon

Második házassága előtt az egyik legkapósabb hazai előadó volt. Sokat kalandozott?
A mostani házasságom megszüntette az előző életemet, nehéz is róla beszélni. Az első feleségemtől békében, csendben váltunk el. Hamar belátta, hogy nagyon szerelmes vagyok, nem érdemes küzdeni. Már előtte is ismert ember voltam, a 187 centimmel, dús, fekete hajammal, széles vállammal és elegáns ruhákkal volt hatásom a nőkre, de botrányaim soha nem voltak. Pontosan annyi kalandom volt, mint bárki másnak. De Saroltával elérkezett az a pont és az a hölgy az éle­tembe, akivel nagyon is érdemes eltölteni 40 évet. Túl szerencsés életem volt, két szép gyerekkel és unokával.

Mit jelent az, hogy túl szerencsés egy élet?
Szerencsés vagyok, mert a világ legszebb helyeire elmehettem. Álltam Rómában a Sixtus-kápolna előtt vagy Egyiptomban a szfinx előtt. Elsősorban nem könnyű-, hanem klasszikus zenész akartam lenni, abból is diplomáztam. Egy szerencse folytán is egyik napról a másikra lettem ismert: a Zeneakadémián utolsó évesként felléptem egy Vico Torriani-paródiával.

Ilyen szerencse a feleségével való találkozás is?
Igen. Sacit korábban is ismertem, hiszen ő is énekes. Egy fesztiválon, a színpadi próbán néztem rá „úgy” először. Ő fent állt a színpadon, én pedig lent ültem az üres közönségtérben. Egy kollégám megkérdezte, hogy „Kéne, mi?”. Én pedig az válaszoltam, hogy nem csak kellene, mindenképpen ő kell nekem. Bár sokat humorizáltam már akkor is, az akkori feleségem egyből látta, hogy ez nem humor.

43 év házasság után is tud ugyanígy nézni a feleségére, vagy a szerelem eddigre szeretetté alakul át?
Nincs semmilyen átalakulás, én már egyáltalán nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Nem létezik az, hogy egyikünk meghaljon… Soha nem is gondoltam ilyesmire, szerintem mi nem is fogunk meghalni. Annyi átalakulás lehet a kapcsolatunkban, hogy a gyerekeink helyett most az unokára vigyázunk. Saci egyébként akkor a legszebb, amikor reggel hétkor a füvet nyírja a kertben.

Mindketten színpadi emberek, a zenészvilágban pedig sok a kísértés. Az önök kapcsolatát soha nem mérgezte féltékenység?
Éppen ezért nem, mert mindketten ismerjük ezt a világot. A másik pedig, hogy a mai napig együtt dolgozunk, együtt járunk fellépni, így ez a veszély eleve kizárva.

Nem is szoktak semmin vitatkozni?
Az olyan házasság nem ér egy fillért sem, ahol nincs nézeteltérés. Veszekedni nem szoktunk, ez tény, vitatkozni is csak néha. Ha kis dolgon vita van, azt azonnal meg kell oldani, mert ha nem, később repülnek a tányérok. Hogy melyikünk enged nehezebben a másiknak, az mindig a témától függ. A gyerekekkel például én egy picit szigorúbb voltam, Saci pedig mindent megadott nekik, amit egy anyának kell.

Mennyire romantikusak?
Alapvetően mindketten romantikusak vagyunk. Azt mondják, a világ legszebb naplementéje Görögországban, a Szunion-foknál van, hát egyik évben megnéztük. Három dolog van az életemben, amitől bármikor képes vagyok elérzékenyülni. Az egyik Puccini Bohéméle­tének Rodolfo-áriája, a másik Beethoven 7. szimfóniájának 2. tétele, és a harmadik az egyiptomi szfinx látványa.

Ha több kell az átlagosnál: keresse a Borsot a Magazinokkal!