Koncz Zsuzsa visszavágott Szörényinek

Bármennyire tehetségesek voltak a Kádár-rendszer zenészei, érvényesülni csak akkor tudtak, ha azt a felsőbb körök engedték. Ez viszont nem csak a hatalommal szemben szült bizonytalanságot és ellenségeskedést, hanem még a nagy generáción belül is. Így járt Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa: bár közös munkájuknak köszönhetjük a „Rohan az idő” című lemezt, mégsem voltak igazán jó barátok.

Korábban Szörényi egy nyilvános beszélgetésen vallott erről – szerinte Koncz azért orrolt meg rá, mert összeállt nagy riválisával, Kovács Katival. Az énekesnő Veiszer Alindának a Hír Tv-n futó beszélgetős műsorában most azt mondta: sosem emberi értékei miatt kedvelte Szörényit.

A műsorvezető először egy részletet olvasott fel a Szörényiről szóló könyvből, amelyben a zenész „A Koncz-nyomás” címmel egy egész fejezetet szentelt az énekesnőnek. Ebben egy 1973-as történetet mond el: miután bezúzatták a „Jelbeszéd” című lemezt, Erdős Péter utasította, írjon egy albumot Koncznak, ő viszont inkább a saját lemezével foglalkozott. A sorok között Szörényi arról is beszél, hogy mindenki azzal piszkálta, Koncz hamisan énekel.

– Ízlések és pofonok. Egyrészt ez nem igaz, ha valaki meghallgatja a régi felvételeket, azok azért nem hamisak. Kettő: van, akinek borzasztóan fontos, és semmi más nem fontos, hogy a dal úgy szóljon, ahogy ő elképzeli, és ebből a szempontból nem lényeges számára, hogy az előadó hangja mit tesz lehetővé. Három: vannak olyan szerzők, akiknek egyszerűen teljesen mindegy, ki énekli el a dalt, csak az a dal olyan legyen, ahogy ő az álmaiban elképzeli. Elképzeléseim dalokkal kapcsolatban nekem is voltak, és ezek nem mindig egyeztek feltétlenül a „nagy” szerző elképzeléseivel – fogalmazott az énekesnő a műsorban, majd így folytatta:

– Leventével gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Azóta tudom, ki ő, miből van, és vannak embe­rek, akiket nem feltétlenül azért értékelek, hogy milyen emberek, hanem azért, mert tehetségesek – mondta Zsuzsa.

A Szörényi könyvében leírtak azt sugallják, hogy Koncz bejáratos volt Erdős Péterhez, a hazai lemezipar teljhatalmú vezetőjéhez. 

– Nem tagadom, jó viszonyom volt Bors Jenővel, aki a lemezgyár igazgatója volt és Erdős Péterrel is, akit ma nagyon divatos dolog szidni. Én egy nagyon okos, nagyon szellemes, a világot elég jól átlátó embert ismertem meg benne, akivel a viszonyunk lassan alakult barátivá. Akkor, amikor ő a hanglemezgyárba került, úgy mutatkozott be: „Én a Kovács Katit szeretem”. De Péter nagyra értékelte azt, amit sok pályatársam nem, hogy én gondolok valamit a világról.