Koltai János: kellett a pénz, ezért lettem Gábor Gábor

Szívem egyetlen királynője – mondta többtucatszor kolléganőjének, Szikszay Júliának elmaradhatatlan szivarkájával a kezében a Szomszédok című teleregény Gábor Gábora, azaz Koltai János. A színész jú­niusban betöltötte a nyolcvanadik életévét, de alig feltűnő bicegését leszámítva olyan fitt és energikus, hogy két évtizedet is letagadhatna a korából.

Gábor Gábor vidéki otthonában, a csodás fekvésű Ádándon fogadta munkatár­sainkat hűséges kutyájával, Zizivel az oldalán. Friss pogácsával és üdítővel készültek érkezésünkre. A színész memóriája elképesztő, percenként öntötte költők, írók, filozófusok híres gondolatait, miközben beavatott minket mindennapjaiba.

– Reggelente elmegyünk a boltba, aztán elvégezzük a ház körüli teendőket, majd főzök. Csak azt eszem meg, amit magam csinálok – meséli a Borsnak Koltai János, akinek kertjében roskadoznak a gyümölcsfák a termések alatt és ő bizony még a mai napig létrára mászik és szüreteli azokat, de befőzésüket már a feleségére, Pap Éva színésznőre bízza.

A művész azonban gyakran van vizslájával kettesben, mert asszonya sokat tartózkodik Budapesten, hogy minél több időt tölthessen egyetlen unokájukkal. A legendás színész mégsem unatkozik egyetlen percig sem. Egy családi háznál mindig akad tennivaló. Szabadidejében csinosítgatja a kertet, füvet nyír, szívesen olvas, önálló estjén dolgozik vagy épp fest. Egykor ugyanis képzőművészeti főiskolára járt, kiváló festő hírében állt, és a közelmúltban is nyílt kiállítás a festményeiből. A Színművészeti Főiskolára barátai unszolására jelentkezett, majd országos ismertségre a Szomszédok Gábor Gáboraként tett szert.

– Jóban voltam Horváth Ádám rendezővel, és írtam neki egy levelet. Engem nem nagyon érdekel a pénz, de akkor valamire gyűjtöttem, és megkérdeztem, lenne-e egy szerep nekem. Pont volt. Később egyébként önkormányzati képviselő voltam az első szabad választásnál. A gazdasági bizottság vezetőjének akartak választani. Mondtam nekik, gyerekek, én pillanatok alatt elköltök egymillió forintot, de egy forintból egy év alatt sem csinálok kettőt. Kérdeztem, honnan szedték ezt az ötletet? Azt válaszolták: hát a Szomszédok­ban is jó üzletember – idézi fel nevetve.

Koltai János bár legszívesebben a vidék nyugalmára vágyik a színpadnak sem mondott búcsút, hisz decembertől láthatjuk a Madách Színpad deszkáin.

– Három nagy sikerű darabban játszom, a Mary Poppinsban, a József és a széles vásznú álomkabátban és a Fantomban, így három hónapra ismét Budapestre költözöm – búcsúzik tőlünk, majd még hozzáteszi: – Én egy unalmas, konzervatív pasi vagyok.

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatják