Klapka özvegye: Nem adom el a házam!

Méghogy el fogom adni a házamat?! – így mérgelődik most Klapka György özvegye. Mária ugyanis azt olvasta a sajtóban, hogy túl akar adni azon a budai ingatlanon, ahol együtt töltott oly sok esztendőt szeretett férjével. 

A Bors felhívta telefonon Marikát, aki nekünk ezt nyilatkozta:

– Eszem ágában sincs eladni a Normafa úti házat, nem is ér­tem, hogy találhatnak ki ilyet.

Azt is elmondta, képtelen volna megválni az ingatlantól.

– Fenn tudom tartani a házat, de ha nem tud­nám, ak­kor sem ad­nám el, bár azt meg kell hagy­­ni, hogy kicsit át kell majd alakítani. Ahogy a férjemhez, úgy ehhez is kötődöm. Nem aka­rok szabadulni az emlékektől, ne­kem már csak ez maradt. Érthetetlen számomra, miért kell még mindig Klapkával foglalkozni… meghalt, hagyják bé­kén őt is és engem is. Aki pedig ilyet nyilatkozik, az szégyellje magát – mondta feldúltan az özvegy.

Sokan egyébként azt latolgatták, hogy Klapka György korántsem volt olyan gazdag, mint ahogyan beszámolt róla, és a család­tagjaira is csak adós­ságot ha­gyott. Erről nincs hiteles információ, de az tény, hogy az üz­let­ember sok is­merősén segített, fontos volt számára az ön­zetlenség. Az is igaz, hogy ta­valy lefagyott a dióültetvénye, ezért is lett volna logikus, hogy már az első hagyatéki tárgyalás után úgy dönt Mária, hogy súlyos milliókért cserébe túlad a szép helyen lévő, s bizonyára so­kat érő birtokon, így pedig ki tudja kerülni az állítólagos anyagi csődöt. De most kiderült, hogy még ha igaz is lenne a hír, akkor sem kerülne eladásra a le­gen­dás épület, ahol az Aranyember az utolsó napjait töltötte.

Klapka György 25 éven keresztül élt a fe­leségével és há­rom kutyá­jával a hatalmas, nyolcszobás ház­ban. A birtokot egy ki­terjedt kame­rarendszer figyel­te éjjel-nappal, amelyhez egy biztonsági szolgálat is tartozott, aki figyelte a monitorokat. Sokan azt gondolnák, hogy csupa luxustárgy lehetett az üzletember lakhelyén, de ez egyáltalán nem így van. A fehérre meszelt csupasz falakat nem drága festmények és antik szobrok díszítették, hanem a gyermekeik és unokáik fényképei, akiknek saját szobájuk is volt az emeleten, így bármikor vendégeskedhettek az édesapjuknál.