Kiutálták színésztársai Fodor Zsókát: „Egyedül ültem az asztalnál”

Eladta a lakását, és Pécsre költözött Fodor Zsóka, ahol tárt karokkal várták. Nehéz döntés volt, de most újra boldog.

– Eladtam Békéscsabán a la­kásomat. Megszakítottam ott egy kicsit minden kapcsolatot. Még játszom nyáron három My Fair Ladyt, de ennyi. Lépnem kellett. A második otthonom volt ‘68 óta. Békéscsabára azért mentem, mert ott volt Fekete Péter, aki a tenyerén hordott, de ő elment.
A direktor csodás szerepekkel ajándékozta meg Zsókát Az öreg hölgy látogatásától Cecílián át a Csárdáskirálynőig. De ennek vége lett.

– Miután elment, kihűlt körü­löttem a levegő. Akik ott maradtak, valahogy úgy érzem, hogy nem örülnek nekem. Népszerű vagyok, ha kiírják a nevemet, telt ház van, de nincs már körü­löttem az a szeretetteljes légkör, amit igényelnék, amit megszoktam. Amikor elment Péter, akkor vettem észre, hogy mosolyognak, gratulálnak, de nem őszintén. Előtte ezt nem vettem észre. Szó volt róla, bekerülök egy da­rab­ba, aztán egyszer csak nem.

– Úgy éreztem, ez valaminek a kezdete, inkább eljöttem. Nem volt nyílt utálat, ellenszenv, de éreztem, hogy nem fogadnak be. Mosolyogtak, de mindenkinek dolga lett, egyedül ültem az asztalnál. Nem hiányzom ott. Úgy éreztem, nincs már rám szük­ség, hát eljöttem. Nem szerettek, én pedig szeretet nélkül nem tudok létezni. A békéscsabaiak imádtak, az orvosok, a pa­tikusok, a város lakói, lesz visszhangja, hogy eljöttem. De nem maradok ott, ahol nem érzem jól magam, mert nem akarok boldogtalan lenni.

A színésznőt kemény fából faragták. Nem búslakodik, nem néz hátra, csak előre. Főiskolás kora óta sze­retett volna Pécsre kerülni, hát már ott is van. Lettek barátai, igaz, még fáj a szíve azokért, akiket Csabán hagyott.

– Egy éjszakát már Pécsett aludtam. A lakásból a Tettyére látni, éjjel ültem az ágy szélén és néztem a gyönyörű kilátást. Hétvégén négy nap alatt öt előadásom lesz a városban és a kör­nyékén. Két tévéfelvételre hívtak, őrület, ami itt van. Elégedett vagyok azzal a négy darabbal, amiben játszom. Boldogan megyek alkalmi társulatok produkciójába is. Játszom a Mo­ravetz Levente írta, rendezte Örömlányok végnapjait. Ötvenöt éve vagyok a pályán, számos főszerep és Magdi anyus után azt mondhatom, ekkora sikerem még nem volt.

– Két éve játsszuk Pécsett, telt házas, pótszékes előadásokkal. De máshol is, Egerben, Győrben, Kaposváron, Mo­há­cson és Pécsett ötvenszer – ez volt most egy hétvégém. Felállva tapsolnak. Falusi nénit játszom, Bözsét, aki egy kupiban nagyon szeretne csibe lenni. Óriási! Isteni szerep. Játszom A le­szállás Párizsban című darabban Bertát, és a Monarchia Operett társulatával is fellépek. Olyan vastapsot kapunk, hogy nem tudjuk folytatni. Mindent megkaptam, amiért otthagytam a so­rozatot. Pécsett Moravetz Le­ven­te, a felesége, a volt felesége, mind barátom. Szereztek nekem lakást, amit bérlek. Hetvenhét évesen ne vegyen az ember in­gatlant, ha nincs gyereke. Mindent megkaptam a sorozat után az élettől, amire vágytam. Most élek úgy, ahogy egész életemben szerettem volna. Három év múlva nyolcvan leszek. Mikor változtassak?