Kirúgták Kordát Balázs Fecó dalával - 5. rész

Az örökifjú énekes egy házmesterlakásból indulva vált a magyar könnyűzene állócsillagává. Korda György élete kész kalandregény: siker, szerelmek, utazások – ezekről mesél sorozatunkban.
Az örökifjú énekes egy házmesterlakásból indulva vált a magyar könnyűzene állócsillagává. Korda György élete kész kalandregény: siker, szerelmek, utazások – ezekről mesél sorozatunkban.

Az, hogy Korda György 58 pályán eltöltött év után, 77 évesen is az egyik legnépszerűbb énekes, annak több összetevője is van. A pályája kezdetén szerelmes dalokkal rabolta el a nők szívét: sármos volt, mindig elegáns és nem utolsósorban gyönyörű a hangja. De akkor sem volt könnyű dolga, hiszen 1958-ban aratta első sikereit a színpadon, és nem sokkal később robbant be a beatzene. Ez a stílus nagyon nem vágott a profiljába.

– Valóban, akkoriban dübörgött a beatzene – idézi fel vidáman. – Egyszer még meg is próbálkoztam vele. Balázs Fecó írt nekem egy dalt, az volt a címe: Nézz rám, a cipőm sarka levált. Bevittem a rádióba, de azonnal ki is rúgtak: Gyuri, te pont nem az a fajta férfi vagy, akinek leválik a cipőtalpa.
Az énekesről tudni kell, hogy igen jó természet, szórakoztató, jó humorú társasági ember, és ezt a rockzenészek is értékelték, annak ellenére, hogy a színpadon eltérő stílust képviseltek.

– Jó barátságban voltam a Metró zenekar tagjaival. Haverok lettünk, de nem a zene által. Más volt a közös pont: a nők. Olyan barátság alakult ki köztünk, hogy a billentyűs, zeneszerző, Schöck Ottó írt nekem egy dalt, a Gyere a napra, de ne csak egy napra címűt. Énekeltem, de rám szólt: „Ne így, Gyurikám! Rekesszél!” Próbáltam én rekeszteni, de úgy elment a hangom tőle, hogy csak meleg levegő jött helyette. Aztán megpróbáltam a színpadon úgy ugrálni, mint egy rocksztár, de amikor földet értem, majd’ eltört a lábam. Szóval igyekeztem, de végül be kellett látnom, hogy ez nem az én világom, végül Ottó tért át az én stílusomra. Olyan csodálatos dalokat kaptam tőle, mint például a Virágeső vagy a Lady N.
De nem csak a Metróval, a többi beatzenésszel is remekül kijött, befogadták maguk közé.

– A legjobb kapcsolatban vagyok még ma is az omegásokkal, Szörényi Leventével, Demjén Ferenccel és még sorolhatnám – erről eszébe jut egy másik jópofa történet: – Annak idején volt egy óriási koncert a Kisstadionban, ahol az Illés mellett én is felléptem. Akkor annyira dübörgött a beat, hogy bevallom féltem fellépni a zenekarok közönsége előtt. Megkértem Szörényi Leventét, hadd énekeljem el az akkor legmenőbb dalukat, a Ne gondold címűt. Nyelt egy nagyot, de azt mondta: „Énekeld Gyuri, majd mi kísérünk”.
Sikerek ide vagy oda, úgy érzi, a táncdal mindig is elhanyagolt műfaj volt.

– Államilag soha nem volt ez a műfaj elismerve, pedig őrülten népszerűek voltunk. A fesztiválokon a csillagokat leénekeltem az égről, négyszer kaptam meg a legjobb előadó díját, háromszor közönségdíjat. Nyolcszor lettem első a Made in Hungaryn. 1958–1970-ig kétszáz kislemezem jelent meg. Három-négy-ötszáz-ezres példányban fogytak a lemezeim. 1976-ban bementem Erdőss Péterhez, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nagyhatalmú vezetőjéhez, és mondtam neki, hogy több reklámot szeretnék. Azt válaszolta: „Én nem értek a férfiakhoz”. Nem csókolózni akarok veled, reklámot szeretnék. „Én akkor sem értek a férfiakhoz.” Ennyiben maradtunk.
Kordának nem volt szüksége menedzserre, marketingcsapatra, magától is meg tudott újulni. Illetve, a „segítség” egészen különös módon érkezett...

(Folytatjuk)