Kiröhögi a korát Delhusa Gjon

Mindössze 18 évesen, az 1971-es Táncdalfesztiválon mutatkozott be a nagyközönségnek Delhusa Gjon, aki azóta is kamerák kereszttüzében éli a mindennapjait. Noha első színpadra lépése óta közel ötven év telt el, mégis épp úgy érzi magát, mint fiatalkorában. A titka egyszerű.

– Kiröhögöm az időt. Nem ve­szek tudomást a koromról. Becsapom az agyamat, és elhitetem magammal, hogy nem 66 éves vagyok – kezdi lapunknak az örökifjú Delhusa Gjon, aki szerint az emberiségnek fel kell nőnie ahhoz, hogy szeretni tudja önmagát.

– Ez egy lelki gyakorlat. Nem pénz kérdése a fiatalság. Mindenki azt hiszi, hogy nekem könnyű, mert énekes vagyok, és biztosan megtehetem, hogy a legdrágább kozmetikumokat megvegyem magamnak. De ez nem erről szól. Csupán nem temetem magam – magyarázza a zenész, majd hozzáteszi: a férfiak körében sikk a panaszkodás.

– Ötven felett a legtöbben már a cipőfűzőjüket sem tudják be­kötni anélkül, hogy ne nyögnének egy nagyot.

A panaszkodás már divat lett, ahelyett, hogy újraterveznének, ahogyan én is tettem. Át­állí­tot­tam az agyamat, és igyek­szem befelé figyelni. Rendszeresen végzek lelki gyakorlatokat, amikkel sokkal fiatalabbnak érzem magam. Mostanra pedig, es­küszöm, jobban nézek ki, mint harmincéves koromban – jegyzi meg nevetve Gjon, aki mostanra jobban néz ki, mint harminc­éves korában. Elmondása szerint szeretne híd lenni az idős és a fia­tal férfiak között.

– Ez minden vágyam. Sokan ugyanis példaértékűnek tartják az életszeretetemet, amit szeretnék átadni a férfitársaimnak. Mert amiről nem veszünk tudomást, az nem is létezik. Olyan vagyok, mint egy háromlábú kutya, aki nem tudja, hogy egy végtagja hiányzik, mégis boldog és szeretetteljes.