Király Vikor: Apaként Majka az egyik példaképem! interjú

Milyen volt az amerikai gyerekkora? Kertváros, kosarazás a garázs előtt, mint a filmeken?

Ahogy mondja. Csak a kosarazás helyett mi deszkáztunk, a garázsban pedig a zenekarunk gyakorolt. Egy szép kis Long Island-i családi házban nőttem fel, és az időm nagy részét a szabadban töltöttem.

Nagy társaságunk volt a testvé­remmel, Bennel, és állandóan koriztunk, deszkáztunk, zenéltünka barátainkkal.

Különös kapocs a ikerség. Mindenben osztoztak egymással?

Bennel mindig ugyanazt csináltuk. Ha ő kitalálta, hogy megtanul korizni, akkor én is, de ez fordítva is igaz volt. Viszont a suli már más tészta. Az amerikaiak ugyanis nagyon komolyan vették az ikreknél a különválasztást, hogy két külön egyéniség fejlődhessen, így közös óráink például nem voltak.

Hogyan viselte, amikor egyik napról a másikra ott kellett hagynia Amerikát?

Tizenhat éves voltam, amikor Magyarországra költöztünk, mert az édesanyánk beteg lett. Ilyenkor nincs helye a tinédzserhisztinek, de eszünkbe sem jutott, mert egyrészt anya sosem panaszkodott, és amikor komolyodott a helyzet, ez volt az egyetlenegy kérése. Másrészt a szüleink okosan ideiglenes, egyéves költözést vetítettek csak előre.

A hazaköltözés azonban végérvényes lett.

Utólag bevallották, sohasem egy évnek szánták, de ezután sem lázadtunk. Édesanyánk teóriája ugyanis az volt, hogy azért lett beteg, mert nem érezte magát igazán jól odakinn. Hiányzott neki a hazai atmoszféra, a szerettei, és én hiszem, hogy valóban minden betegség lelki eredetű. Nem mutatta előttünk a fájdalmát, csak legyintett a bajára, így óvott minket, de látva a kemoterápiától kihullott haját, gyerekfejjel sem volt fontosabb, mint hogy ő jól legyen. Ami szerencsére Magyarországon meg is történt. Nekünk pedig hamar lett itt is társaságunk, könnyedén beilleszkedtünk. Igaz, a harmadik itthon töltött év azért kemény volt, akkor esett le, hogy ez végleges, úgyhogy abban az évben vagy négyszer repültünk vissza Bennel és Lindával az Államokba, hogy normálisan elköszönjünk a barátainktól.

Most, 35 évesen mit érez, hol az igazi otthona?

Ez nagyon érdekes, mert Ben, ugye, döntött hat éve, és visszahúzta a szíve Amerikába. Linda is inkább ott érzi otthon magát. Furcsamód én viszont ebben anyánkra hasonlítok, mert Magyarországot tartom az otthonomnak, amikor kinn vagyok, honvágyam van. Persze benne van ebben az itthoni karrierem, de valahogy megváltozott a mentalitásom is, azt érzem, mára picit jobban húzok a magyarokhoz, mint az amerikaiakhoz.

Mégis fájdalmat érezni a hangjában, amikor erről beszél.

Hazudnék, ha azt mondanám, időnként nem gondolkodom el azon, hogy: mi lenne, ha Amerikában maradok. Mert a jelen állás szerint lehet, hogy Bennel más-más kontinensen öregszünk meg, ami nagyon megijeszt. Egyedül miatta vetődik fel bennem olykor a költözés gondolata, mert rossz érzés lenne, ha életem végéig egy óceán választana el az ikertestvéremtől. Híresen összetartó a családunk, szóval fogalmam sincs, ezt hogyan oldjuk majd meg hosszú távon.

Na és ha Ben és a családja költözne Magyarországra?

Mindig csalom őket, ám érdekes módon ő engem nem, mert belátja, hogy itt építettem karriert, ide nősülök, szóval talán picit elfogadóbb, mint én.

Ha már nősülés, nagy lépésre szánta el magát. Hol tartanak az esküvőszervezéssel?

Kicsit felülírta az élet az elképzeléseinket, de ami késik, nem múlik. Nagyon telített volt a nyarunk Anitával, így egyszerűen nem volt időnk ezzel foglalkozni. Már gőzerővel készülünk a decemberi nagy koncertemre, forognak a videoklipek, de jövő nyáron vagy ősszel mindenképpen szeretnénk megtartani az esküvőt.

Édesapának el tudja már képzelni magát?

Annak egyelőre még nem, és szeretném is tartani magam a sorrendhez, hogy lánykérés, esküvő, és csak utána jön a baba. Persze akkor sincs baj, ha végül máshogy alakul, de a terv ez. Az biztos, hogy szakmámnál fogva nem átlagos, tradi­cionális apuka leszek, de úgy látom, azért elég sok zenésznek sikerül megbirkóznia ezzel. Nagyon pozitív apaképek és családminták vannak előttem, amelyek egyben motiválnak is, mint például amilyen a saját édesapámé, az ikertesómé, Bené, vagy épp Majkáéké. Fiatalosak, jókedvűek, viszik a gyerekeket a koncertekre, nyaralni, mindenhová – valahogy én is így szeretném alakítani az életünket.