Kiosztotta kritikusait Pásztor Anna

Idén is megrendezte az Anna and the Barbies együttes saját házi fesztiválját az ópusztaszeri Akhal Teke Ménes területén. A Woodstock az Ugaron nevű „tábor” egy 35 fős éneklős  szalonnasütésből indult, idén már többek közt a Quimby és a Tóth Vera Trió is fellépett.

– Öt évvel ezelőtt beültünk a jurtába, szénában-szalmában zenéltünk, és aztán egyre több zenekar jelentkezett, hogy játszanak ingyen is, csak hadd jöjjenek – mesélt a fesztivál kezdeteiről Anna. –  Fejlődni kell, ki kell próbálni dolgokat, úgy nyerhet az ember. Ha a művészetek találkoznak egymással és a művészetek találkoznak az emberekkel, abból csoda születik. 

Az interneten óriási feltűnést keltett egy kép, ami Annáról készült a fesztiválon, ölében az alvó kisfiával, kezében egy pohár alkohollal. Voltak, akik nem értették, hogy a szórakozás és az anyaság hogy fér össze, mások tiszteletüket fejezték ki az énekesnő iránt.

– A gyerekek a világra kíváncsiak, egy fesztiválon meg a világ van felzanzásítva és felturbósítva, az anyáknak meg szükségük van a kikapcsolódásra. Egyedül van mindenki egy 21. századi magányos tömlöcben, hogy oldja meg egyedül azokat a dolgokat, amik alapvetően több embert igényelnek, és a nőknek mostanában azért más feladatuk is van… szerintem meg kell menteni a világot. Nem karddal meg óriási bizniszekkel meg nem átvéve a férfiak feladatát, a világnak most már ölelésre van szüksége, és ezt a nők tudják adni. Tehát főzz, moss, takaríts, nevelj gyereket meg mentsd meg egy kicsit a világot és menj el melózni, ez bárkit kicsinál – jelentette ki tapasztalatból Anna. Ő is szaladt már sikítva a vécébe sírni egy-egy kimerítő nap után.

– Ha egy anya rottyon van, mínuszban van, akkor az adás körforgása megáll. Amikor érzem, hogy koppanásig elfogyott minden, akkor igenis azt mondom, hogy „ácsi”, és befröccsözöm a haverokkal – szögezte le Anna, akinek a gyermekeire ilyenkor vagy egy barátnője vigyáz, vagy pedig együtt élik meg a kikapcsolódás örömeit, mint most is a Woodstock az Ugaron fesztiválon.

Bevált a puszikupon

Az Anna and the Barbies a fesztiválon lehetőséget adott arra, hogy egy őrzött telefonparkolóba száműzzék az emberek a telefonjaikat. A minimum parkolási idő nyolc óra volt, és aki mindennap búcsút intett ennyi időre a készülékének, az a fesztivál végén személyes találkozásra, puszira és ölelésre válthatta a „parkolójegyét”. Többen is éltek ezzel a lehetőséggel, sőt volt olyan elszánt fesztiválozó, aki az elsőtől az utolsó másodpercig mellőzte a telefonját.