Kabát Péter: Többé nem eszünk kacsahúst!

– A párom egyik kedvenc állata a kacsa, és régi vágya volt, hogy legyen is neki – fog a különös történetbe a jelenleg Győrben játszó labdarúgó. Mivel úgy gondolta, ideális kedveskedés lesz, ha meglepi barátnőjét egy kiskacsával, tavaly ősszel eladó példányok után nézett az interneten. – Edzés után elugrottam egy idős bácsihoz, aki azt mondta, ezek a madarak társaságkedvelők, így végül hármat vettem tőle. Hazaérve betettem őket a fürdőkádba, úgy vártuk együtt Adrit, hogy megjöjjön. Volt is nagy meglepetés és öröm!

Mivel a hápogó szárnyasok nem éppen lakásba való állatok, Péterék utánaolvastak, hogyan is tudnák ideális körülmények között tartani őket.

– Elkerítettünk nekik egy részt, vettünk egy kis faházat, szénát, faforgácsot. Illetve mindenféle finomságokat: a kisebb halakat nagyon szeretik, és a kacsatápot is sűrűn kellett hozni nekik – meséli a sportoló. – Emellett két nagyobb tálat is beszereztünk nekik, hogy abban pancsolhassanak.

A családtagok és a barátok persze jót nevettek azon, hogy mire adta a fejét Peti és Adri, ugyanakkor azt is látták, milyen jól kijön az ötös.

– Még a tár­­sasház kertjébe is le­jártunk, ahol a kis kedvenceink nagy örömmel szaladgáltak utánunk. Viszont mindent együtt csináltak. Ha az egyikük megunta és lefeküdt, a többiek azonnal követték.

Hápi, Ducky és Pelyhes azóta elég nagyot nőttek. A korábban sárga kis jószágok kifehéredtek, s a helyigényük is nagyobb lett.

– Mivel az ünnepek miatt amúgy is elutaztunk, úgy döntöttünk, hogy levisszük a kacsákat Valkóra, a rokonainkhoz. Ott más állatok is vannak, és sűrűbben lehetnek szabad levegőn. Nagyon barátságos és kedves jószágok, hamar a szívünkhöz nőttek, nehezen váltunk meg tőlük. Mivel terveink között szerepel, hogy valamikor kertes házba költözünk, akkor első dolgunk lesz újra magunkhoz venni a triót – mondta a labdarúgó, hoz­zátéve: az egész történet ar­ra biztosan jó volt, hogy eldöntötték, so­ha többet nem esznek kacsahúst.