Joshi Bharatot kiborítják a vendégei

Hosszú riportok ké­szülnek a FEM3, Joshi a legjobb barát című műsorban, de a vége mindig az, hogy elszalad az idő. A legérdekesebb történetek a szülőkhöz kapcsolódnak.

– Mélyen megérintenek – vallja Joshi. – Vitray Tamás története volt a legmellbevágóbb. Mesélte, hogy bár édesanyja túlélte a koncentrációs tábort, de utána egy auschwitzi kórházban meghalt. Csak nagysokára gyűjtött annyi bátorságot, hogy elmenjen oda, és megkeresse a dokumentumokat. Másszor Mohamed Aidával beszélgettem, aki könnyes szemmel mondta, mennyire fáj neki, hogy az Egyiptomban élő édesapjával rég nem tudott találkozni. Éppen akkor, amikor ott puskaporos volt a helyzet, és nem tudta, mi van vele. Ezek nagyon megható, szívszorító beszélgetések, amelyek hatnak rám.

– Nemrég Détár Enikő mesélte, hogy amikor édesanyjának már csak néhány órája volt hátra, melléfeküdt, hozzábújt. Nem tudod nem átélni ezeket a megható pillanatokat. Vagy amikor Endrei Judit azt mondta, bántja a lelkét, hogy nem mondta az anyukájának: szeretlek. Pedig ki kell mondani, ez nagyon fontos. Ilyenkor a saját életedet is végiggondolod: én mondtam anyámnak vagy sem? Ha valakivel beszélgetsz a saját gyerekéről, akkor eszedbe jut a tiéd. Amikor a rákbeteg Székhelyi József mutatta, amit a kislánya rajzolt neki, hogy apa szeretlek, az is megrendített. Mondja, hogy legyőzi a betegséget, de a gesztusaiban, a szemében ott a bi­zonytalanság. A ki nem mondott szavak is hatnak ránk.