Jó hírt közöltek vele az orvosai - Kigyógyul a rákból Székhelyi József

A színművész mindent megtesz, amire az orvosai utasítják, de saját gyógymódot is kidolgozott. Az idő őt igazolta, a terápia működik, a rák eltűnőben van.

Tüdőrákom van – jelentette be az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül tavaly novemberben a Jászai-díjas színművész, Székhelyi József. Lapunknak mesélt először a halálos kórral folytatott derűs küzdelméről. Nem tévedés és nem túlzás: derűs. Egy pillanatig sem csüggedt, nem adta fel. Tőle származik a mondás: „Le van szarva a halál, éljen az élet!” Úgy látszik, be­vált ez a taktika.

– Jól va­gyok, de nem mindig egyformán jól. Most nagyon nehéz, mert a Tahi temetése megvisel, de remélem, talpra állok. Gyűjtögetem az erőt – utalt szeretett ba­rátja, kollégája el­vesztésére.

Aznap, vagyis tegnap este is játszott kedves darabjában, a Szép jó estét, Mr. Greenben, a címszerepet, és ma este is. A temetésről is egyenesen a Hatszínteátrumba ment, a fia, Dani kísérte.

– Ez nekem terápia! – csattan fel energikusan. – Csodálatosan szép szerep, csodálatos darab. A Mr. Green és a Halpern életben tartanak. Szó szerint. A szakmai aktivitás fontossága és a nem betegségtudatos lét a legnagyobb ellensége ennek a szörnyű nyavalyának. Úgyhogy szerencsémre két kiemelkedő feladatom is van, ami terápia a köbön. Megcélozza az ellenállásomat, és ennek köszönhetően javulok. A hospitalizálódás, az önfeladás, a feladattalanság, a küldetéstudat-nélküliség mind segít a ráknak. Minden, ami ennek ellenébe megy, az segíti az onkológust, a gyógyszereket, a vegyszereket, tápszereket, a vajákot. Azt gondolom, és minden sorstársamnak is ezt üzenem: nem szabad feladni! Küldetéstudattal, az élet szerelme­seként kell élni. Le kell tudni győzni! Ennyi.

Négy hónap alatt hangyányit se gyengült el, lélekben ugyanolyan erős, mint amikor megtudta, hogy halálos betegség támadta meg.

Az is fontos, hogy orvosai minden utasítását betartja.

– Van egy protokoll, amin végig kell trappolni, és természetesen még nem látható a vége. Középtájon vagyunk, tudja a jóisten, hogy meddig tart a küzdelem. A legnagyobb baj, a tragédia elhárítását viszont büszkén vállalhatjuk, mert az onkológia zseniális volt, és győzött. Legyőzte a halált. Az a típusú rák, ami nekem adatott, percek alatt fel szokta zabálni a pácienst. De az onkológia zsenialitása következtében ez nem történt meg. Az a szer, amit találtak erre a nyavalyára, rendkívül hatékony, nagyon erős, a ciánnal vetekedő méreg. Ezt nem bírta elviselni a rákos szövet, és örült neki az élő sejt. Az onkológia diadala, hogy élek! Zsugorik az „anyaráksejt”, amely az áttéteket szülte. Tulajdonképpen egyharmadára összement. Ez a folyamat zajlik, de azt még nem lehet tudni, meddig tart a terápia. Itt tartunk most. Ez persze nagyon meggyepálja az embert. Olyan baromi gyenge vagyok, hogy egy golyóstollat is negyvenkilósnak érzek. De a színházra bőven van erőm! – teszi hozzá huncut mosollyal.

A cikkhez kapcsolódó véleményünket itt olvashatja el.