Idegen férfi húzott gyűrűt Béres Szandi ujjára

Minden évben karácsony előtt felkerekedik Béres Alexandra a családjával, és el­mennek síelni, hogy megalapozzák az ünnep hangulatát.

– Itthon általában nincs hó, de Ausztriában, ezen a síterületen mindig van. Arról híres ez a kisváros, hogy hóbiztos, másrészt, hogy körbe lehet síelni. Olyan szép, mint egy gyöngyszem. Gyönyörű fények, és mindig oda érkezel. Harmadik éve járunk oda a gyerekekkel, Panna síel, Flóra szánkózik. A húgomékkal utazunk, vele mindig ellopunk egy-egy órát magunknak, és elmegyünk síelni fel a hegyekbe, mint gyerekkorunkban. A síeléssel lehet a legnagyobb szabadságérzése az em­bernek. Igazán fel tudsz töltődni. Családi program volt, eljöttek a húgomék, unokatesóm, anyukám. Nyolc felnőtt és hét gyerek, őket folyton számoltuk. Szandi tíz éve jár rendszeresen ide, van, hogy egy szezonban két­szer is. De olyan meglepetés, mint most, még sosem érte.

– Az egyik este odajött a város vezetősége a szállodánkba. Megleptek, egy gyönyörű gyűrűt húztak az ujjamra, hogy szeretnék megköszönni, hogy minden év­ben oda járok, és a város díszpolgárának választottak. Ezüstgyűrűt húzott az ujjamra egy fér­fi, aki nem a férjem volt – ne­vette el magát Szandi.

– Életem­ben másodszor kaptam gyűrűt férfitól. Nagyon meghatódtam, megleptek vele. Olyan kedvesek voltak. Ilyen ritkán történik az emberrel. Szandira bizony a helybéliek emlékeznek. Csinos, gyönyörű nőnek tartják, aki nemcsak ki­válóan síel, de még angol spárgával is megörvendezteti a sporttársakat.

– Imádok a hóban feküdni, mókázni. Panna síoktatója mond­ta, hogy emlékszik a tavalyi angol spárgámra, és már várta az ideit. Nem tudom, mi lesz később, de most még simán megcsinálom. Remélem, menni fog még sokáig!