Hűvösvölgyi Ildikó: Csoda, hogy meg tudtam tartani a férjemet - interjú

Imádok férjhez menni – ez a darab címe, amelynek premierjére most készül Hűvösvölgyi Ildikó a Turay Ida színházban. Ez persze rá nem vonatkozik, hisz mindössze egyszer házasodott. 

Ön elsőre jól választott, Kisfaludy András dokumentumfilm-rendezőhőz, Balázs Béladíjas Érdemes művészhez ment hozzá, aki valaha a legendás Kex együttes dobosa volt. 

Pont most ünnepeljük a negyvenedik házassági évfordulónkat. A darabban egyébként a lányom szeret férjhez menni, nem én. Három csodás fiatal színésszel, Bódi Barbarával, Kurkó J. Kristóffal és Sövegjártó Áronnal játszom.

És Bodrogi Gyula rendezi. Milyen vele együtt dolgozni?

Lenyűgöz, amikor nézem, hogy tíztől délután négyig hogyan tud koncentrálni és dolgozni ezekkel a fiatalokkal. Imádjuk! Az egyik utolsó mohikán, aki mindent tud erről a szakmáról. Elképesztő, mennyire jó szeme van. Öröm nézni a próbát a nézőtérről. 

Van közös múltjuk?

Hogyne! Ő volt Süsü, én pedig a Bús királylány. Sikoltoztam, ha megjelent és elájultam. Színpadon sosem játszottunk együtt, de most rendez másodszor. Kifejezetten élvezem, sajnálom, hogy vége lett a próbák­nak. A mamát játszom, akitől isten óvja a gyereket. A darabban van két gyönyörű unokám. És most elárulok egy titkot: két hónap múlva nekem is lesz. A nagyobbik lányom, Nóra ajándékoz meg vele. Alig várom, hogy nagymama legyek! 

Gratulálunk!

Nemrég mutattuk be a Billy Elliotot, amiben a nagymamát játszom. Ez volt az első ilyen szerepem, úgy látszik, valahogy bevonzottam ezt a dolgot. Akkor mondta a lányom, bizony, bizony, nem csak a színpadon leszel nagyi! Kíváncsi vagyok, mit kell kezdeni egy fiúval, mert nekem két lányom van. De már most ismerkedünk. Minden héten jön hozzánk vendégségbe a lányom a vejemmel. Olyankor beszélek hozzá: Bencuskám! Itt a nagymama. Annak idején az apósom, anyósom is énekelt az én lányaimnak. Izgalmas két hónap áll előttünk. Ennél szebb a földön nincs! És ott a másik lányom, Kisfaludy Zsófi, nagyon tehetséges színésznő, benne is sok örömöm van.

Merthogy közben nem keveset dolgozik.

Rengeteget. Nóri mindig mondja: ugye anyukám, nem fogsz ennyit dolgozni, ha megszületik Bence? Ugye segítesz majd? Biztos, hogy akkor megváltozik az én életem is.

Valahogy le kell lassítani az idő múlását.

Rohan az élet, de még egy nap is milyen rövid! Úgy elröpült ez a negyven év, pedig még csak most volt az esküvőnk, 1976 december 11-én. Elrohan az élet, de a lányaimon látom, hogy hová rohan. Ha ránézek a polcon a Kossuth-díjra, akkor azt látom, hogy nem akármilyen negyven évet töltöttem el a szakmában.

Hogyan viseli az öregedést?

Ezzel nem kell foglalkozni! Megtanultam, hogy ami tőlünk független, azzal úgysem lehet mit tenni. Baj akkor van, ha nem tudok száz százalékban felkészülni, segíteni, ha kevesebb idő jut a családra. Amit mindig a végére hagyok, az a háztartás. De nem baj, nem szalad el. Már csak ketten élünk otthon Andrással, nem kell annyira precíznek lenni. A lényeg, hogy szeretetben élünk. 

Akkor elégedett az életével?

Igen. Szerető családom van, akikre nagyon büszke vagyok, a pályám szinte töretlen volt. Nem is értem, mellette hogy tudtam megtartani a férjem, szeretetben felnevelni a lányokat úgy, hogy harmonikus felnőttek lettek. Most is sokat játszom, 12 futó darabom van, öt színházban és négy önálló estem. Más azt mondja, milyen nehéz hatvanon túl, nincs ránk szükség. Igenis, szükség van ránk, hívnak. Majd a csendnek is eljön az ideje. 

Szerencsés természet, nem nehezíti az életét.

Mindig elküldte a jóisten azt, akire vagy amire szükségem volt. Nem azt nézem, mi a rossz valamiben, hanem hogy mi a jó. Nehéz világban élünk, az emberek többségének minden rossz, de miért? Miért nem tudják megbecsülni azt, ami van? Néha úgy megráznám az embe­reket!

Biztos, voltak az ön életében is fájdalmas pillanatok, különben nem értékelné a kis boldogságokat.

Volt a családban is, a pályámon is. Kinek nincs? De nem az vagyok, aki meghátrál. Színésznő vagyok, menni kell tovább. Ha megtaláltad a társad, akkor kit érdekel, hogy vannak kisebb összezördülések? Ez véd- és dacszövetség. Sokat kell tenni, hogy minden működjön. 

Egy olyan fájó történetet is elmesélne, amit nem szokott, amiért senki sem irigyelné?

Édesanyám 89 évig élt. Tíz évig ápoltam, akkor is, amikor otthonban volt. Nem lehetett egyedül hagyni, állandó felügyeletet igényelt. Majd mindennap mentem hozzá. Sokszor én fürdettem, vittem sétálni, etettem, beszélgettünk. De boldog voltam, hogy abból, amit ő adott nekem, valamit tudtam visszaadni. Ott voltam vele, amikor meghalt. Szóltak, hogy eljött az idő, ott aludtam vele azon az éjszakán. Mellette akartam lenni, fogni a kezét, ne legyen egyedül. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az volt életem egyik leggyönyörűbb pillanata. Így visszanézve nem volt könnyű éle­tem. De nekem örömet okoz a játék.