Húsz éve gyászol Baronits Gábor

A papát tízévesen vesztettem el, egy olyan időszakban, amikor a mama még nagyon aktív volt. Folyamatosan járt fellépni külföldre, és itthon is rengeteget dolgozott – mesélte a Rádió Bézs Karma Kamra című műsorában a színész, akinek édesanyja, Ungár Anikó bűvész épp ebben az időben élte karriere csúcsát.

 – A papa volt anya menedzsere, de ő nem utazott vele, mert velem volt ilyenkor otthon – folytatta. 

Apa és fia na­gyon közel állt egymáshoz, egy gyógyíthatatlan betegség azonban eltépte a szétszakíthatatlannak hitt köteléket. 

– Nyilván a gyerekkornak ab­ban a pillanatban vége volt, hisz tudtam, felfogtam és meg is tapasztaltam, hogy mi az, amikor minden elmúlik. Onnantól kezdve teljesen máshogy viselkedett velem a mama, hiszen ő is látta, hogy már nem vagyok gyerek. Hirtelen öregedtem egy pár évet.

Nagyon nehéz időszak volt számomra. Biztosan nem lennék ma az az ember, aki  vagyok, hogy ha ez nem történik meg velem. A mai napig mindennap eszembe jut a papa. A legnehezebb számomra az, hogy nem tudok vele úgy beszélgetni, mint férfi a férfival. Nem tudom megkérdezni tőle, hogy: „Papa! Büsz­ke vagy rám? Tetszik, amit csinálok? Te mit tennél a helyemben?” Ez az én tragédiám, hogy sosem tudom meg.