Haláláról beszélt utolsó koncertjén Koós János

„Tudom, a testem már nem feltétlenül tudja követni azt a tempót, amit az agyam diktál. De, ha a színpadon vagyok, nincs semmi bajom, semmi sem fáj” – mondta alig pár napja lapunknak Koós János, aki élete utolsó interjúját a Borsnak adta. Bár tudtuk, hogy az idős énekes egészsége megrendült, halálának híre mindenkit megdöbbentett. Hiszen számunkra Koós betegen is maga volt az élet, a humor, a mo­solygás, egy igazi művész, aki a közönségért még a halált is képes lenne legyőzni.

– A világon a legjobb érzés, amikor felidézhetem az emlékeimet – mondta a Borsnak február végén az énekes. – Attól mindig boldog vagyok. Meg, ha kinézek, és látom a nézők mosolygó arcát, az mindenért kárpótol.

Koós utoljára há­rom héttel ezelőtt, az S. Nagy István emlékére adott dupla koncerten lépett fel. Egy korábbi válltöréséből nehezen gyógyult, ahogy a Borsnak pár napja elmondta, már nem bízott abban, hogy valaha teljesen felépül. Az előadások előtt fáradtnak látszott ugyan, de boldogan pózolt, viccet mesélt, tréfálkozott. Hogy nagy volt a baj már akkor is, az csak akkor látszott, amikor a színpadra indult, oda ugyanis már fel kellett kísérni, és a végső tapsrendkor is kapaszkodnia kellett a mellette állóba. A színpadon azonban, éneklés közben ugyanolyan volt, mint akár 20 vagy 50 éve: vidáman szórakoztatta a közönséget, anekdotázott. S. Nagy özvegye, Csongrádi Kata is itt találkozott utoljára a művésszel.

– Hősiesen végigcsinálta a dupla telt házas koncertet, pedig előtte nem sokkal elesett, sérült volt a keze és a lába is. A próbán olyan fájdalmai voltak, hogy már járni is alig tudott, de képes volt felülemelkedni a fizikai állapotán. Ott azt mondta nekem: Meg fogok halni! Az utolsó hülyéskedése mindig eszembe jut róla a férjemmel: a kórházba ment felvidítani S. Nagyot nem sokkal a halála előtt. Azt mondogatta neki: ugye, vörösbor van abban az infúzióban? Remélem, odaát felvidítja a férjemet – mondta Kata.

Koós János pár hete Jakupcsek Gabriella műsorában vendégeskedett utoljára.

– Az a furcsa helyzet állt elő, hogy életem első élő műsorában János volt a vendég Kovács Katival, és most az ő utolsó megjelenése a Jakupcsek Pluszban volt. Kicsit megtörtebb volt, de nem tűnt úgy, hogy ekkora lenne a baj. A beszélgetés alatt néha elfáradt, picit elhalkult, de ezt leszámítva teljesen friss volt. 

Az énekes családja csöndben gyászol, csak egy rövid közleményt adtak ki, és arra kértek mindenkit, tartsa tiszteletben gyászukat, és János emlékét. Lánya, Koós Réka közösségi oldalán egy videóval búcsúzott, amelyen édesapja a My way (Utam) című legendás sláger magyar változatát énekli. 

A művész temetéséről később intézkednek.

„Kivételes tehetség, egy igazi bohóc volt”

– Reggel azt üzente az egyik barátom, hogy „megkönnyezte a legjobb paripát”. Tudtam, hogy a Jani az, ugyanis ő volt a zenészekből álló Szenes-istálló legjobb paripája. Jövő héten találkoztunk volna, édesapám, Szenes Iván 95. születésnapjához forgattunk volna. Pár hete beszéltünk egymással, nem volt jól, de úgy gondoltam, ő ebből is feláll – mondta lapunknak Szenes Andrea.

– Felfoghatatlan veszteség, 50 éve voltunk barátok. Kivételes tehetség, egy igazi bohóc volt. A legjobb emlékem a Nyári kaland című tévéfilm volt, szerelmespárt játszottunk. A szerelmi jelenteknél is rengeteget röhögtünk. Rettenetesen hiányozni fog a jövő heti nőnapi koncertünkről is, ahol együtt léptünk volna fel – mondta a Borsnak Zalatnay Cini.

– Mivel szinte egykorúak vagyunk, és mindketten a könnyűzenében utaz­tunk, többször is hakniztunk együtt az országban. Vicces ember volt, aki mindig tudta, hol a határ a humorban. Amerre jártunk, szinte minden településhez fűzött egy-egy mulattató történetet. A munkában viszont nem ismerte a tréfát, Igazi profi volt – emlékezett a Borsnak Komjáthy György.

Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.