Gregor Bernadett: Ma már nem az számít, milyen vékony a derekam - interjú

Színházban sokat játszik, de televízióban manapság ritkán látom. Ez tudatos?

Egyrészt az is, másrészt pedig egyeztetési problémák szoktak felmerülni a tévés felkéréseknél. Nemrég is érkezett egy felkérés, de az Újszínháznál alkalmazott vagyok, elsősorban az ottani feladataimat kell ellátnom, így nem tudtam elvállalni. Másrészt pedig már csak azért nem kelek fel hajnali hatkor, hogy hétre sminkben legyek egy reggeli műsor stúdiójában, és ott a fogyókúráról beszélgessek. Semmiből nem maradok ki ezáltal.

Pedig azt gondolnám Gregor Bernadettről, hogy szereti a népszerűséget.

Huszonévesen kifejezetten vágytam a népszerűséget, de azt az utat, ahogy eljutottam oda, semmiképpen. Meghurcoltak, hét évig tartó pereskedés lett a vége. Ma már tudom irányítani a rólam szóló híreket, de korábban erre képtelen voltam, és sokáig nem láttam be azt sem, hogy ma már nincs olyan, hogy egy színész a teljesítménye miatt népszerű.

Hogy élte meg a folyamatos bántásokat?

Nagyon nehezen, hosszú évekig tartott, de már túl vagyok rajta. Édesapám még akkor élt, őt is megviselte. Pedig az összes „bűnöm” az volt, hogy nem voltam olyan szerencsés, hogy 17 évesen megtaláltam a páromat. Próbálkoztam, mint mindenki más. Sebezhető voltam, és ezt megérezték, ahogy pél­dául a rendezők is sokszor a színpadon, és kaptam emiatt durvább bánásmódot az arra hajlamosoktól.

Sebezhető? Nem hidegvérű férfifaló?

Határozottan inkább az előbbi, sokáig nem tudtam kiállni magamért. A vadmacska, aki férfiak húscafatait hordja a nyakában trófeaként, sokkal érdekesebb volt, mint a gyermekeit egyedül nevelő édesanyáé, aki dolgozik, mellesleg pedig szerencsétlen a szerelemben.

Szerepet játszhattak ebben a negatív megítélésben a férfimagazinos fotózások?

Ebből volt összesen kettő, ami darabonként öt órát vett el az életemben. Ezekre az öt órákra feküdtem fehérneműben egy aranykereveten,   nem ez a foglalkozásom. Ahogy, ha a színpadon megverem a férjem, az sem azt jelenti, hogy otthon is ezt teszem. Tény, hogy privát emberként is ezen képek alapján ítéltek meg, pedig a természetem köszönő viszonyban sincs a fotókkal. Az sosem volt érdekes, hogy mennyit tipródtam egy-egy válás előtt, csak az, hogy „na, megint válik”.

Érzi, hogy mára változott a megítélése?

Igen. Fiatal színésznőként sokszor éreztem, hogy azért kapok egy szerepet, mert a „Berninek vékony a dereka, jól fog rajta állni ez a ruha”. Akkor is éreztem, és bíztam benne, hogy negyven felett jön majd el, hogy beérek, és nem az már a fontos, hogy jól áll-e a ruha, amikor rám osztanak egy szerepet. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint húsz évvel ezelőtt, nem közhely, hogy egy nő negyven felett lesz igazán önmaga, amikor saját magát is ismeri, bír elég élettapasztalattal ahhoz, hogy tudja, mire van szüksége, akár a férfiak terén is.

Ha már férfi, a férjével, Szarvas Attilával februárban lesz az új közös darabjuk, a Bizánc bemutatója. A Titkok a hálószobából pedig évek óta fut, vidékre is járnak vele. Nem terhes, hogy a munkában és a ma­gán­életben is egy pár?

A kapcsolatunk elején, ha feltették ezt a kérdést, azt válaszoltam, a legjobb dolog együtt élni és dolgozni. Ötödik éve vagyunk együtt, ma már azt mondom, jól esik néha külön is lenni nekem is és Attilának is. Ez nem azt jelenti, hogy kihűlt, ellangyosodott volna a kapcsolatunk, mindössze azt, hogy lett igényünk a külön töltött időre is. Egy idő után az embernek lesz egy biztonsága egy kapcsolatban, ha már érzi, hogy megvan a másik.

Negyvenéves volt, amikor összejöttek, önnek és Attilának is két-két gyere van, de akár egy baba is beleférhetett volna a kapcsolatukba. Nem gondoltak rá soha?

Nem voltunk ellene, sőt próbálkoztunk is, de a Jóisten végül úgy döntött, hogy nem jött össze, és ma már azt mondom, talán nem is baj. Ahogy teltek az évek, azt éreztem, hogy nem szeretnék több gyereket, és Attila is erre jutott. Nem biztos, hogy lett volna már türelmem hozzá. Ma pedig már kizártnak is tartom, unokát már nem szülök magamnak.

De amúgy unokázna? A nagyfia éppen annyi idős, 23 éves, mint amikor ön Bencét szülte.

Fel vagyok rá készülve, hogy nagymama leszek, és nem is bánom. Sőt  örülni fogok, ha segíthetek a fiamnak, ha babázhatok, ha rám bízzák, de annak épp annyira, amikor jönnek érte, és visszaadhatom.