Friderikusz: Primitív hazugság, kérjen bocsánatot!

Alaposan kiosztott Friderikusz Sándor egy magyar írót. Hazugsággal vádolja, nem tartja elég okosnak és követeli, hogy kérjen tőle bocsánatot.
Alaposan kiosztott Friderikusz Sándor egy magyar írót. Hazugsággal vádolja, nem tartja elég okosnak és követeli, hogy kérjen tőle bocsánatot.

Csúnya adok-kapok alakult ki Friderikusz Sándor és egy vajdasági magyar író Szerbhorváth György között. Fridit senkinek sem kell bemutatni, a magyar televíziózás egyik legendája, legutóbb a TV2-n az Összezárva című műsorral jelentkezett, jelenleg az ATV-n van egy beszélgetős háttérműsora.

A 43 éves Szerbhorváth György a szerbiai Topolyán született, vajdasági lapok után többek közt az Élet és Irodalomban és a Magyar Narancsban is publikált, munkásságáért több díjban, elismerésben is részesült.

Szerbhorváth a Librarius beszámolója szerint egy a rendezvényen mesélt Menekülni: jó című művéről. Az előadás során szóba került Friderikusz Sándor is.

– Múltkor felhív a Friderikusz, hogy lesz-e horvát-szerb háború a menekültek miatt. Hát, mondom, szerintem nem lesz. A hangjából némi sajnálatot éreztem ki, mert ha nincs háború, nincs téma se a jövő heti műsorba – pedig milyen nagyszerű lenne, hogy én épp akkor szerepelek, bréking nyúz, kitört a háború. Így maradtam le a magyaros világhírről. Talán majd legközelebb nagyobb szerencsém lesz, és kitör a háború – idézik az írót.

Friderikusz egy válaszlevélben kérte ki magának a fentieket. Többek közt hazugsággal vádolja Szerbhorváthot, nem tartja elég okosnak és követeli, hogy kérjen tőle bocsánatot. A levelet maga Szerbhorváth küldte el a Librariusnak azzal, hogy bocsánatot kért Friditől és sajnálja, hogy nem elég okos ahhoz, hogy meghívja a műsorába.

Íme Friderikusz levele:

„Kedves Szerbhorváth úr,

most olvastam a litera.hu-n, hogy a január 16.-án közzétett írásban megemlékezik rólam, illetve a négy hónappal korábbi telefon-, illetve levélváltásunkról, amit Ön persze “múltkor”-ként emleget. De természetesen nem ez a legnagyobb baj írásával, illetve – mint látom – a Litera estjén tartott előadásával. Sajnálattal állapítottam meg, hogy írásában
többszörösen nem mondott igazat!

1. Nem igaz az, hogy szeptemberben azzal a kérdéssel hívtam fel, hogy lesz-e horvát-szerb háború, a menekültek miatt! (Ennél sokkal kifinomultabb a megközelítési módunk.) Azért hívtam, ezt mondtam Önnek akkor is, mert szerettünk volna találni egy a szerbekhez értő szakembert találni, akivel műsorunkban megbeszélhetjük, mi az oka a szerb-magyar összeborulásnak, szemben az akkortájt kiéleződött magyar-horvát viszonnyal.

2. Az meg aztán tényleg szemenszedett hazugság, amit ugyancsak állít előadásában-írásában, hogy ti. a hangomból “némi sajnálatot érzett ki, mert ha nincs háború, nincs téma sem a jövő heti műsorba”! Ha egyet is látott volna azon műsorok közül, amit immáron harmadik éve, hetente háromszor az ATV-n készítek, tudná, messze nem ez a primitív, bulvár-
megközelítés jellemző erre a programra és rám sem. Ez bizony vegytisztán az Ön aspektusa, Uram!

Ha nagyon tudni akarja, az eredeti témát később műsorunkban napirendre tűztük, más meghívottal, és azért nem Önnel, mert a szerkesztőségben elolvastuk néhány írását, megnéztük a youtube-on két-három nyilatkozatát, és mi tagadás, nem találtuk elég okosnak, alaposnak és karizmatikusnak egyiket sem. Vendégeink többsége más színvonalon van. Szégyellheti magát azért, hogy egy teljesen jóindulatú kezdeményezést (lásd alább a szeptemberi levelemet!)
Ön kiforgat, csak azért, hogy nevemmel az előadásában hencegjen (“Múltkor felhív a Friderikusz”), miközben azt egy primitív hazugsághoz igazítja!

Elvárom, hogy levélben bocsánatot kérjen tőlem, és azt is, hogy a jövőben mindenféle minőségében szíveskedjék tartózkodni a személyemre való hivatkozástól, különösen a butácska fantázia-játékaiban mellőzzön, azt kérem!
Üdvözlettel,
Friderikusz S.”