Frenreisz elzárta Latinovits halálának legfontosabb iratát

Negyvenkét éve, 1976. június 4-én gázolta el Latinovits Zoltánt a Nagykanizsáról Budapestre tartó vonat. Balatonszemesen azóta is minden évben megemlékeznek a tragikus napról. A tragédia máig kísérti azokat, akik valamilyen módon részesei voltak. A halála után Kossuth-díjjal kitüntetett színművész családja, köztük testvére, Frenreisz Károly ma is megrendült hangon beszél az esetről. A 45 évesen elhunyt színészkirály halálát sok titok veszi körül. Ennek egyik oka az, hogy a vonatvezető tanúvallomásához nem lehetett hozzáférni évtizedeken át. A dokumentumot közel negyven évvel a történtek után kapta kézhez a Skorpió frontembere, Frenreisz Károly. A papírt azóta féltve őrzi, mert szerinte valakik valamiért azt akarták, hogy ne derüljön ki az igazság.

– Hosszú ideig a zsebemben tartottam, de most már elzártam egy biztonságos helyre – mondja a Borsnak a zenész. – Azért féltettem és féltem ennyire, mert bizonyos embereknek az volt az érdekük, hogy ne kerüljön elő. Évtizedeket kellett várni, hogy megkapjam, csupán két évvel ezelőtt jutottam hozzá. Valakiknek bizto­san volt valamilyen okuk rá, hogy ne kerüljön elő.

A zenész nem tért ki rá, végül miként jutott a dokumentumhoz, azt pedig ő sem tudja, ki és miért rejtegette. Frenreisz lapunknak elmondta, hogy Latinovitsnak semmi oka nem volt az öngyilkosságra, de a dokumentumból egyértelműen kiderül, a bátyja – akit depresszióval kezeltek – öngyilkos lett.

A Joshi, a legjobb barát című műsorban arra is kitért, hogy a vallomást elrejtőknek az volt az érdekük, hogy elhitessék: baleset áldozata lett a testvére.

A Bors 2014-ben megtalálta a Latinovits Zoltánt Balatonszemesen elgázoló vonat vezetőjét. Akkori nyilatkozata alátámasztja Frenreisz szavait. Elsik László ugyanis kérdésünkre, hogy öngyilkosságnak tartja-e az esetet, határozottan válaszolt.

– Egyértelmű. Tíz méteren belül ugrott. Soha nem értem, miért próbálják tagadni. Ettől, mint színész nem lett kevesebb, és a darabjai, filmjei örökérvényű alkotások maradnak.

Elsik azt is elmondta, hogy míg él, nem tud szabadulni az élménytől. A vonatve­zető tisztán látta a sínek mellett kószáló férfit, utána hallotta a végzetes koppanást is, majd megállította a vonatot és kiszállt, hogy megnézze, mi történt. Csupán órákkal később tudta meg, hogy a színészóriás Latinovits Zoltán volt az, aki a mozdony elé ugrott.  

Borzalmas látvány

Részlet a mozdonyvezetővel készült, 2014-es Bors-interjúból.

– A Nagykanizsáról Budapestre tartó vonalon haladtunk. Ketten voltunk a mozdonyfülkében az egyik kolléganőmmel. Este fél nyolc után értünk Balatonszemesre. A pálya mellett a bal oldalon egy férfi sétált, majd megállt a kitaposott zugátjárónál. Azt hittem, arra vár, hogy a vonat elhaladjon.

– Szokatlanul viselkedett?

– Nem, csak ácsorgott és semmi jel nem mutatott arra, hogy öngyilkosságra készül. Közeledtünk az állomáshoz, lelassítottam 50 kilométeres sebességre. Hirtelen a kollégám felsikoltott, hogy „jaj, beugrik”. Egy koppanást hallottam. Fékeztem, leugrottam a vonatról és hátraszaladtam.

– Milyen látvány fogadta?

– A negyedik kocsinál feküdt egy ember, kitekert végtagokkal, nem láttam az arcát. A fején és a combján sérült meg, a rövidnadrágját is leszakította a vonat. A korábban megjelent írásokkal ellentétben nem volt összeroncsolódva a teste.

– Mutatott életjeleket?

– Igen, tisztán hallottam, hogy még szuszogott. Az állomásra rohantam, hogy hívjanak segítséget. Mire visszaértem, a mentők már kiemelték a testét a sínek közül. Kérdeztem, hogy felvették-e a személyi adatait, de csak egy kulcscsomó és egy folyóirat volt nála.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja (mobilról is) a 116-123-as, ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel azongyilkossagmegelozes.hu-t