Földes Eszter Lovasi Andrásról: unalmas, halszerű bácsi

Egy forgatáson találkozott először az azóta házasságot kötött sztárpár, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ebből szerelem lesz.
Egy forgatáson találkozott először az azóta házasságot kötött sztárpár, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ebből szerelem lesz.

A szív útjai kifürkészhetetlenek – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Földes Eszter és Lovasi András esete, akik első találkozásukkor egyáltalán nem voltak szimpatikusak egymásnak. A Best magazin szerint a zenész először azt gondolta majdani feleségéről, hogy egy unalmas szőke csaj, a színésznő pedig unalmas, halszerű bácsiként jellemezte Lovasit. Mindez egy forgatáson volt, a negyedik nap végére azonban megváltozott minden, ekkor már hajnalig tartó beszélgetésbe bonyolódtak. De még ekkor sem volt egyenes az út az anyakönyvvezetőig: fél év múlva lett csak szerelem a dologból.

Innentől viszont felgyorsultak az események, az esküvőt pedig két lánykérés előzte meg. Lovasi először Rómában kérte meg Esztert a színésznő nagymamájától kapott aranygyűrűjével, amit amúgy is a kezén viselt. Egy-két hónappal később jött az igazi lánykérés, igazi gyűrűvel.

– Párizsban voltunk, éppen buszoztunk vissza Versailles-ból. András végig az óráját nézegette, nem is értettem, hogy miért. Fél ötig várt, mert éppen akkor volt a születésnapom. Soha életében nem volt ennyire pontos, mint akkor. Ott a buszon letérdelt, és megkérte a kezem hivatalos eljegyzési gyűrűvel. Sírtam a meghatottságtól – mesélte Eszter a magazinnak.

Ahogy a lánykérés, az esküvő is elég kalandosra sikerült. Eszter húsz percet késett a saját mennyegzőjéről, ugyanis nem volt jó rá a kiválasztott ruha, azt még a nagy napon kellett ráigazítani. Aztán a gyűrűk is a kocsiban maradtak – minden összejött, ami csak összejöhet.

András és Eszter között egyébként húsz év a korkülönbség, de ez őket nem érdekli, a zenész szerint ugyanis a színésznő sokkal érettebb a koránál. És Eszter sem gondolja már, hogy Lovasi egy halszerű bácsi, inkább az igazi férfit látja benne, akire támaszkodhat.