Fájdalmas szakítás: az együttélés mérgezte meg Peter Srámek kapcsolatát

Másfél év után újra szingli, aminek feltehetően sok női rajongója örül. Ön hogy éli meg ezt az időszakot?

Örülök is, meg nem is. Egyrészt kissé megkönnyebbültem, mert az utolsó egy hónapban már csak egymás idejét húztuk, másrészt nagyon sajnálom, mert sok szép dolgot éltünk meg közösen. A problémák azonban egy év után, az összeköltözést követően kezdődtek.

Lakva ismeri meg az ember a másikat...

Igen, a mi esetünkben ez pontosan így történt. Ő nem tudta igazán tolerálni, hogy a munkámból adódóan kevesebbet vagyok otthon, mint amennyit szerettem volna. Sokat stúdióztam, nem tudtunk elég idôt tölteni egymással. Ő arra vágyott, hogy sokat utazzunk, de ez nem tudott megvalósulni. Nem akart, és nem tudott osztozni rajtam a rajongókon, én pedig kissé hiányoltam a gondoskodást. Klasszikus férfinak vallom magam, és szeretem, ha meleg étellel, terített asztallal várnak otthon.

Akkor ön a házimunkát is mellőzi?

Egyáltalán nem erről van szó. Ha úgy adódik, akkor természetesen elmosogatok, de tény, hogy ez nem az én világom. Igazából más életre vágytunk Adrival, más problémákkal küzdöttünk. Az igényeinkből és elvárá­sainkból azonban nem tudtunk lejjebb adni, noha abban mind a ketten egyetértettünk, hogy még fiatalon szeretnénk szülők lenni.

Ez azonban még várat magára.

Igen. Főleg úgy, hogy ő most fél évre Ausztráliába költözött. Ki tudja, mi lesz, ha hazajön? Még az is lehet, hogy újra egymásra találunk, hisz szeretjük egymást. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Néhány éve például még azt sem gondoltam volna, hogy Magyarországon kezdek új életet.

Aztán tessék: már öt éve itt van.

Ez életem legszebb öt éve. Október 25-én a csepeli munkásotthonban meg is ünneplem egy koncerttel. Rengeteg mindent tanultam a nyelvről, a kultúráról, az emberekről. Nem utolsó- sorban a nőkről, akiknek szépsége tényleg világhírű.

Nehéz volt az újrakezdés?

Az első fél év piszkosul. Sok pofont kaptam. Sok emberben csalód­tam, kiszolgáltatottnak éreztem magam, amiért nem beszéltem a nyelvet. Még kenyeret sem tudtam venni. Kézzel-lábbal mutogattam mindenhol, és édesanyámmal töltöttem minden percemet. Ő ugyanis egy kicsit már beszélt magyarul, és nagy segítség volt számomra. Mindenesetre életem legjobb döntése volt, hogy Magyarországra jöttem, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez az otthonom.