Esztergályos Cecília hetvenen túl is randizik

Hogy érzi magát mostanában?

Kitűnően! Próbálok, játszom, utazom, és szerencsére a családdal is gyakran találkozom, főleg ünnepek idején. Szeretem a nagy összejöveteleket, nagyszerűen érezzük magunkat együtt. A legértékesebb pillanatokat egyébként is a család tudja adni az embernek.

Honnan jön ez a sok energia és munkakedv 74 évesen?

Addig dolgozzon az ember, amíg él. Utána már fölösleges. (nevet) Ha egészséges, bírja, és jólesik neki a munka, akkor miért kéne abbahagynia? Addig kell a vasat ütni, amíg meleg. És én a melegséget a közönségemtől, a kollégáimtól, a színháztól kapom. Nem is kell ennél több, már egy olyan idős asszonynak, mint amilyen én vagyok. Jólesik az egész.

És a férje, Péter, hogy viseli, hogy ennyit dolgozik, és nyilván sokat van távol?

Nagyon jól viseli. Már 32 éve vagyunk együtt, ismer engem, és elfogadja. Neki is megvan a saját élete, ahogy nekem is. Ebben a korban már békén kell hagyni egymást, abból nem lehet gond. Nagy szeretetben kell élni, ha a szeretet megvan, akkor minden könnyebb.

Ez egyfajta tanács is lehetne a fiatal pároknak...

Abszolút! Szerezzünk örömet a szerelmünknek, amikor csak tudunk, de azért hagyjuk élni a másikat. Ha ő éppen olvas, dolgozik vagy kikapcsolódik, nem szabad zavarni. Elég, ha a szívében tudja, hogy szeretik.

Mi az, ami három évtized után is életben tart egy kapcsolatot?

A mi házasságunkból még nem halt ki a romantika. Harminckét év után is szoktunk randizni. És nem is mindig kettesben. Ma például jön az egyik unoka. Először főzök neki valami finomat, utána elvisszük moziba. Nekünk ma ez jelenti a randevút. Szeretni és szeretve lenni. Ez a lényeg!