Eperjest üldözi a lakájszerep

Többször is összehozta a sors Eperjes Károlyt a legendás magyar vígjátékkal, a Hyppolit, a lakájjal, de még egyszer sem sikerült eljátszania Schneider urat, Kabos Gyula egykori szerepét.

Szívesen eljátszaná, ha ráosztaná valaki, de amíg vár, addig is újra megrendezte a darabot Sopronban. Ez az előadás lesz látható nemsokára a Magyar Színházban. Az 1931-ben bemutatott egykori filmben Kabos Gyula és Csortos Gyula nyújtott felejthetetlen alakítást.

– Játszanám újra szívesen Hyppolit szerepét is, ha valaki megrendezné. Megpróbáltam rábeszélni Verebes Pistát, de sajnos nem állt kötélnek. Klasszikusokat szeretek újrajátszani, de Schneider úr még nem voltam és az sokkal jobban izgatna – mesélte a színész-rendező. – Amikor a film készült, eredetileg Schnei­der úr szerepére kértek fel. Akkor lettem Hyppolit, amikor kiderült, hogy Darvas Iván Csortos után nem szeretné eljátszani a szerepet. A film rendezője beszélt rá, hogy akkor legyek én. ­Schneider úr hálásabb szerep, de nem bántam meg.

A Kossuth- és Jászai-díjas művész úgy érzi, Schneider úr örök és mindenkinek ismerős.

– Hány olyan házasság van, ahol a feleség rácsücsül a férjre, és az levegőt sem bír venni, nemhogy még azon gondolkodjon, milyen lehetne az élete egyáltalán? – folytatta Eperjes.

A színész szerint a Hyppolit, a lakáj nagyon is mai problémákról beszél, mulatságosan. Szerinte sincs jól, ha például egy tanár a jobb megélhetésért pincéri állást kénytelen vállalni valahol külföldön. Hyppolit eredetileg tanár volt és csak a több pénz ígérete kergette a lakájságba.

– Hyppolit és Tartuffe rokonok. Rengeteg embert tudnék mutatni, aki Tartuffe-fé, vagyis képmutatóvá lesz csak azért, mert nincs a helyén. Hyppolit is ilyen ember. Kabay Barna filmjében Hyppolitot a végén megfürdetik az új polgárság pocsolyájában, a kerti úszómedencében. Megérdemli a sorsát az a tanárember, aki csak azért lesz komornyik, mert több pénzt akar keresni. A Tartuffe-ök előbb-utóbb mindig meg­bűnhődnek.