Emberkerülő lett a hobbija miatt­­ Reisz András

Tizenhárom év elteltével sem unja az időjárás titkainak kutatását. Ennyire izgalmas tudomány a meteorológia?

Izgalmas, szeretem is, de nálam ez inkább pótcselekvés, ami kompenzálja a vasút iránti függőségemet. Furcsa emberi sorsok vannak. Gyerekkoromtól vonzódom a vonatokhoz, viszont nincs műszaki érzékem, inkább humán beállítottságú vagyok. Ez elrettentett attól, hogy mozdonyvezető legyek. Felnéztem az égboltra, láttam a felhőket, a csillagokat, és első látásra beleszerettem ebbe a szakmába is. 

Többször is beszélt már erről a szenvedélyéről, ami ezek szerint még mindig aktuális. Nem „nőtte” ki…

Ez az életem. Szeretem órákon keresztül hallgatni a vonat zakatolását. Tökéletes elfoglaltság. Szükségem van a hangokra, a látványra, az utazásra. Persze egy idő után telítődöm, kis időt pihennem kell, aztán elvonási tüneteim lesznek. Csehországban az egyik pályaudvarra kihelyeztek egy webkamerát, így élő egyenes adásban követhetem az eseményeket. Nem telik el úgy egy óra, hogy ne nézném meg, mi történik ott. Nyomon követem a dolgokat. Hol van épp baleset, késik-e egy szerelvény és a többi. Épp ezért én magam már nem rögzítek hangokat utazás közben, mert az interneten jó minőségű felvételeket láthatok, hallhatok.

Amint pedig az ideje engedi, már ül is fel a vonatra és utaz­gat az országban.

Akár többször is egy vonalon. Úgy ülök ott, mint egy vasutas. Mindenre figyelek. Azt viszont nem szeretem, ha beszélgetni szeretnének, ha ropogtatják mellettem a chipset, ha ordít a gyerek, ha kulturálatlanok az emberek. A hobbim miatt, mondhatni, antiszociális vagyok, bezárkóztam a saját világomba, ezt vállalom. Nem járok plázákba, moziba, színházba, osztálykirándulásokon sem voltam. Ez érdekel, ez a mindennapi életem. Erősen függő vagyok. 

Ha ennyire imádja a hobbiját, biztos van egy B terve, hogyan kerülhetne közelebb a vágyaihoz.

Természetesen vannak álmaim, ám nem árulom el őket. Annyit igen, foglalkoztatott a gondolat, hogy mondjuk kamiont vagy buszt vezessek, de színtévesztő vagyok, így ez is álom marad. A jogosítványomat is viszonylag későn, 2012-ben szereztem meg. Nem voltam elég bátor hozzá. Mára megszerettem a vezetést, bár meglehetősen impulzív sofőr vagyok, vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen lehetetlen betartani a közlekedési szabályokat. Hazánk valamennyi lakosa szegett már szabályt, engem is beleértve.

Egy ilyen hobbival meglehetősen nehéz lehet barátságokat kötnie, kapcsolatokat kialakítania.

Nincs túl sok barátom, bár nem is igazán keresem a társaságot.

A családjában másnak is van hasonló szenvedélye?

A bátyám a repülőgépekért rajong, de közel sem olyan szinten, mint én. Anyukám szokta is mondani, amikor otthon vagyok, és a szenvedélyemnek hódolok: „Jól van, fiam, menjél. Nem vagy te normális.” Mosolygunk rajta, elfogadtak, ahogy vagyok. 

Az évek alatt kissé finomodott az ízes beszéde, bár még mindig erős tájszólása van. Ön szerint a nézők ezért a sajátosságáért szerették meg?

Nem tudom. A tájszólásom néha zavar, úgy érzem, nem tudom magam általa jól kifejezni, sok mindent elfed. Magamat mutatom, nem játszom meg magam, nem vállalok bulvárszerepléseket sem. A munkámat igyekszem lelkiismeretesen elvégezni, felkészülök az eshetőségekre. Ez egy fárasztó szellemi munka.

A vonatokon kívül van még valami, amivel feltölti az energiakészletét?

Gyalogtúrákra megyek. Van egy-két hely, ahol szívesen gyalogolok. Ilyenkor cikáznak a gondolatok a fejemben, mit csináltam jól, milyen rossz döntéseket hoztam…

Hozott olyan döntést, amelyet később nagyon megbánt?

Igen, de erről nem szeretnék beszélni.

Idén otthon tölti az ünnepeket?

Nagyon szeretném, évek óta nem volt erre lehetőségem. Még nincs meg a decemberi beosztás. Egyébként úgy vagyok vele, hogy karácsonykor már a következő karácsonyt is szeretném letudni.

Az biztos, hogy önnek könnyű lehet karácsonyi ajándékot választani…

Én magam ajándékozásellenes vagyok. Nem értem, hogy miért csak december 24-én pakoljuk a fa alá az ajándékokat, miért nem kedveskedünk egész évben egymásnak meglepetésekkel. Szerintem a családdal együtt töltött idő is ajándék. A kérdésre válaszolva, ilyenkor általában kapok egy kis zsebpénzt, amiből veszek magamnak pár oda-vissza jegyet valamelyik vasúti útvonalra.